Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katkó Márton Áron: Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában
Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában 71 ennek ellenére maga Radu az említett dekrétumokat saját egyházmegyéjének papságával már végleges rendelkezésekként közölte.» Az érintett plébániák visszaadását ellenző, ekkor a román hadsereg által Debrecenbe internált Miklósy István végül ilyen körülmények között adta ki dekrétumát 1919 májusában, miszerint „az illető községek hívői saját belátásuk szerint nyilatkoztassák vallási érzelmüket és megengedem, hogy azon egyházmegyékhez csatlakozzanak, ahová belátásuk és érzelmük őket vonzza”.59 60 Műve utolsó fejezetében Cárja arra tesz kísérletet, hogy a görögkatolikus egyház helyét kijelölje az 1900 és 1918 közötti időszak állam-egyház kapcsolatának rendszerében, s ezzel összefüggésben más, a katolikus egyházat érintő kérdésekre is utal. A szerző először a korszak egyik legfontosabb kérdését, a katolikus autonómia ügyét és az azzal összefüggő román álláspontokat ismerteti, melyet röviden már érintettünk. Jelzi, hogy az autonómia célja alapvetően az állam és egyház kapcsolatának újra definiálása lett volna, ám a görögkatolikusok esetében ez sajátosan alakult, elsősorban a kérdés nemzeti-nemzetiségi vonatkozásai miatt. A románok ugyanis saját, a magyarok által vitatott egyházi autonómiájukat nemzeti létük zálogának tekintették, s ezzel valamelyest pótolni is próbálták az 1867 és 1906 között követelt, ám az állam által elutasított erdélyi tartományi autonómiát. Ennek fényében pedig az állam és egyház viszonyának újrarendezésétől az egyházi autonómiával szerzett jogaik csorbítását várták. 1867 után azonban nemcsak a katolikus autonómia, hanem más egyházpolitikai ügyekben is komoly tervei voltak a magyar államnak, melyeknek keretében új identitásokat is igyekszik létrehozni egyházon belül, s ennek volt egyik eleme a magyar görögkatolikusok ügye. A magyar kormányzat a magyar nyelvű görögkatolikusok meglehetősen bonyolult nyelvi-felekezeti viszonyait megfelelően kihasználva igyekezett azokat különböző szinteken is támogatni, melynek végcélja minden esetben a magyar nemzet megerősítése volt, mely folyamatra a miniszterelnökségen mint a magyar nemzeti állam kiépítésére utaltak. Tegyük persze hozzá, hogy ez nemcsak a görögkatolikusok esetén volt így, sokszor hasonló kísérleteket találunk rutén vagy délszláv vonatkozásban is, melyekre esetenként a szerző is utal. Végezetül fontosnak tartjuk, hogy Cecilia Cárja művét valami módon felhelyezzük a magyar historiográfia térképére is. Mint a bevezetőben említettük, Romániához hasonlóan Magyarországon is csak a rendszerváltást követően indult el komolyabban a Kárpát-medencei görögkatolikusság történetének tudományos igényű feldolgozása, elsősorban a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola intézményi keretein belül, ám igazán nagy lendületet csak 2009-től kapott. Ennék köszönhetően, habár a magyar ajkú görögkatolikusok mozgalmait és a Hajdúdorogi Egyházmegye alapítását, valamint két első püspökének egyházkormányzatát bemutató források széleskörű feltárása megindult, s közreadása már részben realizálódott is, ám a hazai tudományosság a kérdés legneuralgikusabb pontjait, 59 „A görög-katholikus kérdés. (Az oláhokkal szemben.)” Memorandum. H. n., É. n. [Budapest, 1920. február 13. előtt.] - EPL. Csernoch Cat. D/c. 419/1920. Papp, 1942. 8. p. 60
