Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katkó Márton Áron: Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában
Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában 69 említi, így ez ügyben 1914. februárig nem sok minden történt, habár jegyezzük meg, a miniszterelnökség a maga részéről igen széles statisztikai adatgyűjtésbe kezdett, részint saját kebelében,51 részint a Központi Statisztikai Hivatal,52 részint pedig Melles Emil budapesti parókus révén.53 54 E munkálatokkal végül 1913 decemberében végeztek. Ez alapján a KSH javaslatait Tisza túlságosan szűkkeblűeknek, míg a román főpapok javaslatait túlzóknak ítélte 1914 januárjában,55 és a viszonosság elvén 19 románoknak visszajuttatandó nagyváradi és szamosújvári, valamint 11 Hajdúdorog- hoz csatolandó egyházközséget említ.55 Tisza ezen elképzelései csak előmunkálatoknak tekinthetőek, legalábbis ahhoz képest, hogy Cáija az 1914. februári tárgyalások rekonstruálásakor már a balázsfalvi érseki provincia valamennyi egyházmegyéjét érintő elképzeléseket mutat be, s jelzi, hogy az állam részéről tárgyaló félként szereplő Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium - a fenti iratokban ismertetett elgondolással nem egészen összhangban - összesen 10 plébánia visszaengedésébe egyezett bele. Az ezt követő márciusi megbeszélésen, ahol csak Tisza, Jankovich Béla és Miklósy voltak jelen, csak a hívek száma került szóba, mely szerint 10000 románt és 13000 magyart érintene a revízió, ami közelebb áll Tisza januári elképzeléséhez.56 Mivel a Hajdúdorogi Egyházmegye területére vonatkozó tárgyalások nem értek el sikert, s az ügy valamelyest nyugvópontra is jutott a világháború miatt, a szerző egy kisebb ugrással már a Nagykárolyi Nemzeti Vikáriátus megalakulását veszi röviden górcső alá. Cárja az események ismertetését az 1918. november 13-ai szatmárnémeti gyűlés határozatainak ismertetésével kezdi, mely deklarálta az 1912-ben elcsatolt egyházközségek rekorporációját, majd az érintettek öt nappal később döntöttek egy Balázsfalva alá tartozó külhelynökségbe való tömörülésről, melynek vezetésével Romulus Marchi§t bízták meg. A szerző itt részletesen ismerteti Marchi§ azon kísérleteit, hogy Miklósy Istvánt rávegye az érintett parókiákról való lemondásra, minek ellenében minden segítséget megad a Hajdúdorogi Egyházmegye további területi épségének megóvásához. Ezzel 5' Balogh Ferenc miniszteri titkárának tanulmánya a hajdúdorogi püspökség revíziója tárgyában. H. n., é. n. [Budapest, 1913. december 13. után] - MOL. K 26.1915-XXV- 2855 (1913-XXV-143-3468); MOL. K 26.1915-XXV-2855 (1913-XXV-143-2616). 52 A Központi Statisztikai Hivatal bizalmas kézirata a hajdúdorogi püspökségbe be nem kebelezett magyar ajkú görögkatolikusok kimutatásáról az 1910-es népszámlálás alapján. Budapest, 1913. május 29. előtt - MOL. K 26. 1915-XXV-2855 (1913-XXV- 143-3468); Statisztikai kimutatás a nagyváradi, szamosújvári és gyulafehérvári egyházmegyékből átcsatolt és vitatott nemzetiségű plébániák tárgyában. Budapest, 1913. december - MOL. K 26.1915-XXV-2855 (1913-XXV-143-3468). 53 Melles Emil kimutatása és magyarázó jegyzetei a hajdúdorogi püspökség északkeleti részén fekvő plébániák tárgyában. Budapest, 1913. december. - MOL. K 26. 1915- XXV-2855 (1913-XXV-143-3468). 54 Tisza István miniszterelnök átirata Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Budapest, 1914. január 6. - MOL. K 26.1915-XXV-2855 (1914-XXV-144). 55 A hajdúdorogi püspökség területi revíziójában érintett egyházközségek nemzetiségi kimutatásának fogalmazványa. Budapest, 1913. december 22. - MOL. K 26. 1915- XXV-2855 (8481/1913 ad 1914-XXV-144). 56 CÁRJA, 2012.237-239. p.
