Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katkó Márton Áron: Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában

64

Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015)

lyén múlott. 1916-ban Radu egy másik jelentésében rámutat az ógörög nyelv bevezetésének sikertelenségére, jelezve, hogy a Hajdúdorog alá tartozó egyházközségek még mindig vegyesen használják az ószláv, román és magyar nyelveket a liturgiában, s jelzi azt a tendenciát is, hogy a korábban Nagyvárad jurisdictiója alá tartozó román-magyar vegyes lakosságú egyházközségekben a román nyelvet egyre inkább kezdi kiszorítani a magyart0 Tegyük hozzá, konkrét példaként Makót és Szatmárt említi a szerző, viszont ezek esetében a magyar anyanyelvű lakosság liturgikus nyelvhasználata miatt már 1912 előtt is törtek ki konfliktusok.31

A fejezet végén Cáija még röviden ismerteti a magyar liturgia fordításokat a 18. századtól a korszak végéig, és ezzel összefüggésben megpróbál még rövid képet adni azok elteijedéséről a Nagyváradi egyházmegyében. Ez utóbbi esetben egy a századfordulón Szatmár vármegyében lejátszódó nézeteltérésen keresztül igyekszik ismertetni a magyar kormányzat szerepét is ennek teijedésében.32

A következő fejezetben a szerző a hajdúdorogi egyházmegye felállítása elleni román tiltakozásokat mutatja be. Ez a rész a könyv leghosszabb s egyben legjobban sikerült fejezete is, mely számos igen érdekes adalékot is nyújt közvetlenül a magyar historiográfia számára is.33 A fejezet nagyban támaszkodik a szerző 2009-ben megjelent dokumentumkötetének bevezető tanulmányára,34 ám azóta azt jelentősen bővítette és számos új információval gazdagította.

A szerző az események bemutatását az 1911. novemberi püspökkari konferenciával kezdi, mikor a román főpapok először értesültek az új egyházmegye felállításának tervéről. Cáija már az elején bátran leszögezi, hogy az iratok tanúsága szerint szakítani kell a román historiográfia „kényelmes kliséjével”, miszerint a román püspökökkel ugyan ismertették már 1911 novemberében egy új egyházmegye felállításának tervét, ám csak az 1912. februári püspökkari konferencián részletezték annak területi vonatkozásait és vált számukra nyilvánvalóvá, hogy az egyházmegyéik megcsonkításával jár együtt. Cáija idézi Vasile Suciu balázsfalvi kanonok naplóját, melyből kiderül, ordináriusa, Victor Mihályi azzal a feladattal küldte Rómába 1911- 1912 fordulóján, hogy informális tárgyalások útján a balázsfalvi érseki provincia területi dizmembrációjának mértékét enyhítse. Ennek fényében viszont a szerző felteszi azt a nehezen megválaszolható kérdést, hogy a román főpapok miért nem tiltakoztak az új püspökség ellen már 1911 novemberében, különösen, hogy Mihályi érsek egy 1881-es, még elődjéhez, loan Vancea érsekhez írt memorandumában elég világosan kifejti, hogy a

3° cárja, 2012.154-160. p.

3' A szatmári hívek 1906-ban szerettek volna kilépni a görögkatolikus egyházból s egy önálló, magyar nyelvű ortodox közösségbe tömörülni nyelvi igényeik kielégitetlensége miatt. Az ügyet megelőzte a hívek körében népszerű lelkész más egyházközséghez való áthelyezése. Ld.: Óváry László és Üveges József kérvénye Justh Gyula képviselőházi elnökhöz. H. n., 1906. október 18. - MOL. K 26.1909-XLI-3665 (1907-XLI-2057).

32 CÁRJA, 2012.162-164., 166. p.

33 E témában Magyarországon csak egy rövidebb, 48 oldalas füzet látott napvilágot olasz nyelven. Papp, Giorgio: Voci romene contro la diocesi di Hajdúdorog. Bp., 1942.

34 CÁRJA, 2009. 9-56. p.