Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katkó Márton Áron: Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában
Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában 65 görögkatolikus hívek magyarosodása milyen veszélyeket rejt a román érseki provincia számára, s mely félelmei zömmel valósággá is váltak 30 esztendővel később. 1912 februárjától kezdve a szerző igen részletesen bemutatja a román görögkatolikus társadalom új egyházmegye elleni tiltakozását, mind a főpapok, a világi elit, a román sajtó és az egyes egyházközségek hívei szintjén. Ebből jól látszik, hogy egyfajta munkamegosztás is kialakult a siker reményében. A főpapok Radu nagyváradi püspök vezetésével elsősorban Rómában próbáltak támogatókat találni, a világi vezetők, mint Iuliu Maniu, Alexandra Vaida-Voevod, §tefan Pop-Cicio, Teodor Mihali és Gheorge Pop de Bá§esti elsősorban a királyi Romániában keresett támogatókat. Az egyes egyházközségek pedig papjaik vezetésével memorandumokkal igyekeztek elárasztani a római Szentszéket tiltakozván az új egyházmegyébe való besorolásuk ellen. Talán itt említsük meg, hogy a magyar kormányzat a maga részéről a román tiltakozásokat, részben az említett világiak szerepvállalása miatt is, mindvégig nemzetiségi politikai és nem egyházi akciókként kezelte. Csaba Adóiján Szatmár vármegyei főispán a nagybányai tiltakozásokat ismertető jelentésében 1912. decemberében kiemelte, hogy a tiltakozásban érintett egyházközségek részéről alig jelent meg valaki, s ott lényegében csak a Román Nemzeti Párt képviselői voltak jelenes Emellett már 1912. márciusában Vaszary is úgy informálta a Kúriát, hogy a románok egy egyházi kérdésből szeretnének politikai ügyet kreálnia6 Caija kitér röviden az egyházmegye alapítása miatti román kiábrándultság egyik érdekes lecsapódására, az érintett egyházközségek esetleges áttérésére is. Ezzel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy Magyarországon Pi- rigyi István nyomán leginkább az erdélyi világi román sajtó görögkatolikus egyházat elhagyni szorgalmazó véleményeit szokták idézni.37 Caija jelzi, hogy ezzel már a görögkatolikus román világi értelmiség sem értett egyet, az érintett egyházi sajtó, elsősorban az Unirea pedig igyekezett csillapítani a „keleti szélsőségeseket”, bár megjegyezte azt is, hogy jelen közhangulatban az ilyen hangok felerősödése elkerülhetetlent8 Ennek ellenére az érintettek az új egyházmegye alapítása körüli román tiltakozások alkalmával a vallásváltoztatást, mint az események végkimenetelének egy valós alternatíváját megemlítették, bár ténylegesen csak elenyésző volt azoknak a száma, akik végül szakítottak Rómával .39 Egy esetleges skizma lehetőségét nemcsak a hívek, de egyes főpapok is felhasználták érvként a Szentszéknél. A románok egyik támogatója, Raymund Netzhammer bukaresti római katolikus érsek 1912. áprilisában X. Piusz pápánál tett audienciája alkal- 35 * 37 * 39 35 Csaba Adorján Szatmár vármegyei főispán jelentése Lukács László miniszterelnökhöz. Nagykároly, 1912. december 27. - MOL. K 26. 1915-XXV-2855 (1913-XXV-143). Ld. még: Lukács László miniszterelnök levélfogalmazványa Náray-Szabó Sándor vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkárhoz. Budapest, 1913. január 10. - MOL. K 26.1915-XXV-2855 (1913-XXV-143). 36 Vaszary Kolos hercegprímás levélfogalmazványa Merry del Val bíborosállamtitkárhoz. Budapest, 1912. március 7. - EPL. Vaszary Cat. Da. [493V1912. 37 PiRiGYl, 1990.112-113. p. 38 CÁRJA, 2012.182-183. p. 39 CÁRJA, 2012. 214-217. p.
