Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?
SzeUemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában 37 Chyträus legmarkánsabban a karácsonyi posztillából származó érvek80 feldolgozásában tér el kortársaitól. Akkora jelentőséget tulajdonít Isten tiltó parancsának, hogy hipotetikusan még a lelkek visszatérését is megengedi.81 A többi szerző erre a lépésre nem volt kész. Ha lelkek megjelennek is - mondja Chyträus nem szabad kapcsolatba lépnünk velük. Ez a megközelítés új lehetőségeket nyithatna a magyarázatot igénylő bibliai szakaszok értelmezése számára, Chyträus azonban nem vonja le ezeket a következtetéseket. Ez talán annak fokmérője, hogy milyen mélyen gyökerezett az a meggyőződés, hogy a kritikus olvasatok evangélikus nézőpontból teológiailag tarthatatlanok. A gondolatmenet továbbfejlesztése helyett Chyträus röviden lekerekíti a fejezetet azzal, hogy a jelenések segítségével se új tanítást bevezetni, se megerősíteni nem lehet, márpedig a tisztítótűz dogmájával éppen ez történt, ezért szükséges annak kritikája - amivel előkészítette a következő fejezet témáját. Friedrich Roth (1548 k.-i595) arnstadti szuperintendens, akinek az életéről meglehetősen keveset tudunk,82 * *1591-ben kiadta öt temetési prédikációját,88 amelyeket azon a tavaszon mondott el. Bár több hónap alatt elhangzott alkalmi igehirdetésekről van szó, amelyek konkrét - és egymástól független - igeszakaszokat magyaráznak, a kötet átgondolt tematikus egységet alkot, amely a halállal és a halál utáni léttel kapcsolatos kérdéseket járja körül. Az első prédikáció textusa - amelyet még életében maga a halott jelölt ki8« - Bölcsesség 3,1-5. A korai ortodoxia konvenciói szerint szigorú struktúrában előadott mondanivaló központi témája az igazak csodálatos állapota a haláluk után. Ezt a második pontban fejti ki részletesen, és e tanítás „alkalmazása” (applicatio) keretében tér ki nemcsak a tisztítótűz cáfolatára, hanem a holtak leikéinek kóborlására is, amelyet szintén elutasít mint babonaságot.85 * * Az ördög persze riogathat kísértetekkel, de az igazak lelke felett akkor sincs hatalma, ha az alakjukban megjelenik, mint Saulnak Sámueléban. Fontos tudatosítani, hogy Roth nem egy dogmatikai tételhez citál bizonyító erejű igehelyeket, hanem egy bibliai szakasz (Bölcs 3,1) exegézisét végzi. Hogy ebben a szakaszban felfedezi az eltávozott lelkek visszatértének cáfolatát, az jól mutatja egyfelől, hogy ez a vers mennyire elválaszthatatlanul összekapcsolódott ezzel a teológiai locusszal, másfelől pedig, hogy eddigre milyen mélyen beleivódott ez a mozzanat az evangéli80 Vő. 13. sz. jegyz. A Chyträus által hivatkozott igehelyek: Lk 16,29; Ézs 8:19-20 és 3MÓZ 19:31, amely 5MÓZ 18,10-12 párhuzamos helye. 81 Chyträus, 1592. D7r/v. Vő. Chyträus, 1582. E2v. 82 Életrajzához elenyésző külső forrás áll rendelkezésre (DBA. 1:1058.265.), de művei alapján valamelyest rekonstruálható a pályája. ®3 Roth, Friedrich: Fünff tröstliche vnd nützliche Predigten. Die Erste. Auß dem dritten Capitel/des Buchs der Weissheit/ vom herrlichen Zustande der Gerechten nach diesem Leben. Die Ander. Aus dem 38. Cap. Esaiae / wie sich ein jeder in diesen fehrlichen Leufften zu seinem sterbstündlein bereiten soll. Die Dritte. Auss dem 41. Capitel Syrachs / de comtemnenda morte, das man den Todt nicht fürchten soll. Die Vierdte. Vom Adiutorio Domini, aus dem 121. Psalm. Die Fünffte. Aus dem 14.[ jCapitel Johannis/von den Ewigen himlischen Wohnungen / von dem rechten Wege zum Ewigen leben. Mühlhausen, 1591. - VD16. R 3218. (továbbiakban: Roth, 1591.) 8't Roth, 1591. A4v. 88 Roth, 1591. C4v-Dir.