Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Vaderna Gábor: Rudnay Sándor érseki beiktatásának irodalmi reprezentációja
Rudnay Sándor érseki beiktatásának irodalmi reprezentációja 35 magános személyek mutattak be.”33 A tudósító egy kissé még alá is becsülte a dolgot: ma több mint ötven - csak erre az alkalomra készült - verset ismerünk, a többségüket kinyomtatva adták át az érseknek, de voltak olyanok is, melyek kalligrafikus írással maradtak fenn valamelyik kézirattárban. Az arányokat talán jól érzékelteti, hogy a tudósítás három szlovák költeményről tud, míg mi ötöt is ismerünk (nem is akárkik jegyzik azokat),34 s még bőven előfordulhatnak olyan, az érseknek átadott egyedi kiadványok és kéziratok, melyek lappanganak vagy már végleg eltűntek. Érdemes még azt is hozzátenni, hogy nemcsak a nyomtatva kiadott tételek száma igen magas, hanem bizonyos kiadványokból viszonylag sok példány maradt fenn (ami a hasonló aprónyomtatványokkal kapcsolatban nem mindig mondható el). Nem feltétlenül a magas példányszámra utal ez, de arra igen, hogy komoly szándék mutatkozott ezen példányok archiválására. A kérdés már csak az, hogy mit is jelenthet, hogy ezeket a költeményeket „bemutatták”. Ha valaki csak futólag átböngészi e kiadványokat, láthatja, hogy ezek felolvasása igen hosszadalmas lett volna önmagában is, így valószínűbb, hogy ezeket mindössze ajándékul szánták az érseknek. Erre utal egy korábbi eset is, melyről szintén vannak feljegyzéseink. Bő egy hónappal a beiktatási ünnepségek előtt, Rudnay Erdélyből észak felé utazván, tett egy kitérőt Arad irányába, ahol felkereste a máriaradnai (ma: Radna, Románia) kegyhelyet, s felszentelte az építendő nagytemplomot, illetve komolyabb tőkepénzt ajánlott rá (ezen kívül egy arany koronát csináltatott a Szűz Mária-kegyképre).35 Mintegy szimbolikusan ez az aradi látogatás 33 Hazai ‘s Külföldi Tudósítások, 1820. 42. sz. (Pünkösd-Hava 26-dik napján) 337-339. P-, 338-339- p. 34 Jozef Ignác Bajza, Ján Holly és Bohuslav Tablic koruk jelentős szlovák költői, Adalbert Simko pedig, aki egy éven belül két Rudnaynak szánt költeményt is jegyez, a ferences ájtatossági irodalom szlovák fordítója. Verseik: [Bajza, Jozef IGNÁC:] Spew ke Cfi, a Cesfi NagwzneSenegsího knízafa [...] Aleksandra [...] z Rudni [...] K Geho We dwe Swé hodnost’i [...] w Ostrihome sláwnému uwád’anú ménom Slowenskég Ostihomskég Cirkwi s Naghlbsú ponízenosfú. W Trnawe, 1820. - EFK. II/7.29.; [HollÍ, JÁN:] Spew ke Cfi [...] Knizata Aleksandra z Rudného [...] k Geho w Ostrihome Roku 1820 Dna 16. Mága preslawnému w Hodnosf Uwád’ánú s naghlbsú Ponízenosfú obetuwaní. W Trnawe, 1820. - OSZK 504.260.; Any 1820 2° (továbbiakban: Hollí, 1820.); P. A. S. [SiMKO, Adalbert]: Rozmlúwáni Pastirow, ked’ [...] Aleksander z Rudného [...] k swému Dústogenstwú pristupowal, [...] pristogené, a [...] prednesené Roku 1820. W Tranwe, 1820. - OSZK 504.262. (továbbiakban: SlMKO, 1820.); P. A. S. [SlMKO, Adalbert]: Werse [...] Alexandrovi z Rudného [...], ked’ [...] k hodnosti Arci-Biskupskég pristupowal k preukázánú príslusnég Ucfivosfi a na wecnu Pomátku ze Slowenskích Strán obetuwané d’na 16. Mesíca Mága Roku 1820. W Trnawé, 1820. - OSZK 504.261.; TABLIC, Bohuslav: Lidomil werssemi wyobrazeny. K oslawenj Insstalcy [...] Alexandra Z Rudna léta Páné 1820 dne 16. Máge, gménem Slowakű banského okolj [...] obétowany, a nákladem [...] Starssjho Girjho Zmesskala [...] wytlaceny. W Sstiawnicy, 1820. - EFK. I/27.21. Holly verséhez ld.: SlMONClC, JOZEF: Nagyszombat Rudnay idején. Ford.: Matus László. In: Rudnay Sándor és kora. Alexander Rudnay a jeho dóba. Szerk. / red.: Käfer István. Esztergom - Nagyszombat, 1998. 63-68. p. (továbbiakban: SlMONClC, 1998.) 67-68. p. 35 Ez a történelem viharaitól némileg megtépázva jelenleg is látható a nagytemplom főoltárán.
