Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Vaderna Gábor: Rudnay Sándor érseki beiktatásának irodalmi reprezentációja

34

Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015)

dik, jól jelzi, hogy látványos gesztussal kívánták jelezni az állam és az egyház új kapcsolatának erejét: az érseki beiktatási ünnepséget, s magát az érseki központot, annak 1543-as kiköltözése után, ismét (és ezúttal tényleg) Esztergomba helyezték vissza. Rudnay 1819 júliusától kezdve olyan reprezentatív szereplője a magyar közéletnek, akinek útját folyamatosan ünnepi események kísérik, s akinek megjelenései és e megjelenések reprezentációs formái a királyi család tagjaiéval vetekednek. Természetesen a beiktatásakor született szöveges emlékanyag a legjelentékenyebb, ám Rudnay egész életét végigkísérte a solemnitas formáinak gazdagsága. Tóth Krisztina Esztergomban (az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban) és Budapesten (az Országos Széchényi Könyvtárban) 216 bibliográfiai tételt azonosított (verseket és beszédeket),3° s amint egy kutató bármely magyar vonatkozású archívumba beteszi a lábát, szinte biztosan újabb és újabb nyomtatott és kéziratos dokumentumokra fog bukkanni, hol önállóan, hol pedig szórványosan (más dokumentumok közé keveredve). Természetesen mindez azt is jelenti, hogy Rudnay személye inkább kivételesnek mondható: a dicsőítő költemények oly gazdag tárháza áll rendelkezésünkre latin, magyar, német, sőt szlovák nyelven, amely a rendi költészetben páratlan forrásanyagot jelent. Miközben tudom, hogy ez a kivételesség már önmagában torzítja vizsgálódásainkat, a rendkívül sokszínű anyag lehetőséget adhat rá, hogy a beiktatások körüli laudációs versekre vessünk egy pillantást.

Az első felmerülő kérdés az, hogy miként is illeszkedik egy-egy vers a beiktatási szertartás ünnepi eseményeinek rendjébe. Annak ellenére, hogy igen gazdag forrásokkal rendelkezünk az 1820. május 16-17-i napokról,31 mégis viszonylag keveset tudunk arról, hogy mi is történhetett a költeményekkel. A Hazai ‘s Külföldi Tudósításokban, valamint a Magyar Kurírban is lejött egy - nagyjából szóról szóra egyező - tudósítás,32 mely részletesen összefoglalta az ünnepi eseményeket a bevonulástól kezdve a székfoglalón és az ünnepi vacsorákon át a népi ökörsütésig. Dörögtek a mozsarak, a város ki volt világítva, s a tudósító bárhová is nézett, arisztokratákat, udvari tanácsosokat, állami főtisztviselőket és főpapokat látott (fel is sorolta őket becsülettel). Az egymást érő laudációk sorában költeményekről csak a második nap vacsorájának leírásában esik szó: „Az ezen alkalmatosságra készült Versezetek mintegy 30 számra teltek, mellyek többnyire Deák nyelven készültek, de voltak több derék Magyar versek is, sőt tudtunkra három Tóth nyelven is készült, mellyeket részszerént az Érsekségi Papság, rész- szerént a’ Praemonstratensis, Benedictus, Piarista szerzetesek, vagy más * 3

3° Documenta Rudnayana Strigoniensia. II. Szerk.: Tóth Krisztina. Esztergom - Pilis- csaba, 2004. (Pons Strigoniensis. Fontes.)

3' Az alább idézendőkön túl ld.: Documenta Rudnayana Strigoniensia. I. Szerk.: Tóth Krisztina. Esztergom - Piliscsaba, 2001. (Pons Strigoniensis. Fontes.) 23-40. p.

32 Hazai ‘s Külföldi Tudósítások, 1820. 40. sz. (Pünkösd-Hava 17-dik napján) 321-323. p.; 41. sz. (Pünkösd-Hava 20-dik napján) 329-332. p.; 42. sz. (Pünkösd-Hava 26-dik napján) 337-339. p. A Magyar Kurír tudósításairól ld.: Tarján Bence: Rudnay Sándor érseksége a Magyar Kurír lapjain. In: A Duna vallomása. Tanulmányok Käfer István hetvenedik születésnapjára. Szerk.: Ábrahám Barna - Pilecky Marcell. Piliscsaba, 2006. 232-244. p.