Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Vaderna Gábor: Rudnay Sándor érseki beiktatásának irodalmi reprezentációja

30

Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015)

erősítés nélkül is összeült, s 1822. szeptember 8. és október 17. között az alábbi kérdéseket tárgyalta:

1. A mélyen süllyedt erkölcsösség helyreállításának eszközei, főképp a világi és szerzetes papság fegyelmezése.

2. A tanulmányok és a tanítási módszer egyöntetűsége a püspöki lyceumokban.

3. A pesti egyetem theologiai tanárai közt elmérgesedett viták kiegyenlítése.

4. A szerzetes-rendek szabályainak az egyház mai állapotának megfelelő módosítása.

5. A szentirás magyar Káldy-féle fordításának új kiadása.

6. Nagyobb alap teremtése a bécsi felső papképző-intézet (Augustinaeum) számára, hogy állandóan legalább tíz magyar pap képezhesse magát tovább a theologiai tanulmányokban.

7. Az eltörölt szerzetes-rendeknél alapitványozott misék számának csökkentése, mert óriási terhére vannak úgy a kimerített vallás-alapnak, mint a lelkészkedő papságnak.

8. Az egyházi bíráskodás olyan egyforma és célszerű rendezése az egész országban, mely az eddig adott hazai törvényeket sértetlenül hagyja.15

Hogy e pontok közül melyek tartoztak egy nemzeti zsinat hatáskörébe, hogy egyáltalán mi volt egy ilyesfajta zsinat egyházjogi helyzete, nem feladatunk megítélni. Abban a parttalan egyháztörténeti vitában sem érdemes most elmélyedni, hogy vajon a felvilágosult abszolutista, s ilyenformán némiképp antiklerikális udvar vagy inkább a hagyományos jogaihoz ragaszkodó pápaság jött volna ki jobban a zsinat után. E kérdések azért is nehezen megválaszolhatóak, mivel a zsinat határozatait sem az uralkodó, sem a pápa nem szentesítette. „Az egyház jóváhagyása elmaradt, mert jogai megsértését tapasztalta a zsinaton. A király megerősítését sem sikerült megnyerni - amint hogy nem is szorulnak rá az egyházi zsinatok határozatai - mert valószínűleg bántotta a király érzékenységét, hogy a zsinat nem mindenben hódolt akaratának” - összegez Pál Mátyás.16

29. 488-490. p.; október 6. 503-505. p.; október 13. 520-521. p. (továbbiakban: PÁL, 1912.) 489-490. p.; MeszléNYI, 1934.187-189. p. Az uralkodó engedélyét publikálja: TÖRÖK JÁNOS: Magyarország prímása. Közjogi és történeti vázolat. Pest, 1859. 232-233. p. A zsinatot meghirdető körlevél: 233-235. p. A zsinat kihirdetése (a templomajtókra kifüggesztett irat): 235-236. p. A megnyitó beszéd: Oratio Celsissimi ac Reverendissimi Domini Principis Primatis Alexandri a Rudna et Divék-Újfalu Ad Synodum in Ecclesia SS. Salvatoris Posonii Die 8. Septembris 1822. Posonii, 1822. - OSZK 618.488. A zsinat vatikáni értékeléséről újabban ld.: FejéRdy András: Az 1822. évi magyar nemzeti zsinat és az apostoli szentszék. In: Katolikus zsinatok és nagygyűlések Magyarországon a 16—20. században. Szerk.: Balogh Margit - Varga Szabolcs - Vértesi Lázár. Bp. - Pécs, 2014. (Seria Historiae Dioecesis Quinqueecclesiensis, X.) 219-235. p.

>5 PÁL, 1912. 490. p.

16 PÁL, 1912. 521. p. Hamarosan látni fogunk egy olyan példát, ahol a királynak nyilvánvalóan tartalmi aggályai lehettek, s nem csupán hatalmi gőgje játszhatott közre, amiként Csernoch vagy Pál beállítják. Meszlényi Antal a vatikáni fenntartásokat idézi az-