Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Vaderna Gábor: Rudnay Sándor érseki beiktatásának irodalmi reprezentációja

Rudnay Sándor érseki beiktatásának irodalmi reprezentációja

29

az iratokat, Vilt József nagyszombati vikárius (aki később győri püspök lesz) titkára, majd kancelláija, aztán Koros község (ma: Krusovce, Szlovákia) plébánosa. Nyugodtabb évek következnek, nagyobb előrelépésekkel: 1790-től a nagytapolcsányi (ma: Topol’cany, Szlovákia) egyházkerület esperesének helyettese, 1797-től esperese, 1805-től kanonok és a nagyszombati szeminárium rektora, 1808-ban körösi apát, majd ansariai címzetes püspök, pár hónap múlva esztergomi vikárius generális és a sasvári egyházkerület esperese, 1809-ben prépost Esztergomban, 1814-ben királyi megbízottként békíti a lutheránusokat és katolikusokat Sopronban, 1815-től Erdély püspöke (a pápa 1816-ban erősítette meg). Ráadásul Rudnayt 1808- ban az uralkodó a Helytartótanács tanácsosának, egyházügyi referensnek nevezte ki, 1809-ben a bécsi Magyar Udvari Kancellária tanácsosa. Rudnay lojalitásához tehát kétség sem férhetett, s nagyfokú szervezőkészségről tett tanúbizonyságot a legkülönbözőbb egyházügyi területeken. A Vatikán számára pedig azért is tűnhetett éppen ő jó választásnak, mivel korábbi pályáján felmutatott erényei mellett képzettsége is alkalmasnak mutatta erre a pozícióra. Egy olyan embert láthattak benne, aki helyreállíthatja az udvar és az egyház kapcsolatát, ráadásul személye a rendi politikában is új fejezetet nyithat. Állítólag Antonio Severoli bécsi nuncius már 1815-ben, erdélyi püspökké történő kinevezésekor így nyilatkozott: „Rudnay olyan főpap, aki minden tekintetben tökéletesnek mondható.”11

A prímási székhely (és az esztergomi káptalan) a 16. században, Esztergom 1543-as elfoglalása után menekült Nagyszombatra, s már Mária Terézia uralkodása és gróf Barkóczy Ferenc érseksége (1761-1765) alatt elkezdődtek a felújítási munkálatok a városban a visszatérést előkészítendő. Az 1802. évi XVII. te. újból rendelkezett róla, hogy az esztergomi főkáptalan minél előbb költözzön át Nagyszombatból Esztergomba,12 * ám Károly Ambrusnak nem volt módjában a tervet végrehajtani, melyet tovább nehezített a körülmény, hogy a magyar egyháziak sem feltétlenül értettek egyet vele. Rudnay, amikor beiktatási ceremóniájának helyszínét Esztergomba teszi, már elődei gyakorlatát követi, ám ő ezzel az ünnepélyes gesztussal, az egyházmegye székelyét is visszahelyezi, s maga is Esztergomban marad. Rudnay egyik maradandó alkotása a Magyar Siónként megnevezett érseki központ újjáépítésének megkezdése az esztergomi Várhegyen.*3

Rudnay a jelek szerint nagy lendülettel vetette magát a munkába: beiktatása után hamarosan nemzeti zsinatot hívott össze. Az egyház zilált belső viszonyainak tisztázását, valamint az állam és egyház viszonyának rendezését a király is támogatta, ám - félreértésből vagy sem, nem tudni - a pápa nem erősítette meg a nemzeti zsinat összehívását.14 A zsinat a pápai meg11 Idézi: Meszlényi, 1970.172. p.

12 Hermann, 1944.470. p.

'3 Ehhez ld.: Meszlényi, 1970.179-186. p.; Tóth Krisztina: Rudnay Sándor és Esztergom. In: Documenta Rudnayana Strigoniensia. I. Szerk.: Tóth Krisztina. Esztergom - Piliscsaba, 2001. (Pons Strigoniensis. Fontes.) 13-17. p.

>4 Az uralkodó 1821. március 23-án adta ki rendeletét, melynek erejével meghagyta a prímásnak, hogy hívja össze a Magyar Királyság és Erdély összes érsekeit, püspökeit, káptalanjait, apátjait, prépostjait, a rendfőnököket. Csernoch János: Nemzeti zsinat? In: Magyar Sión, 1895. 881-913. p., 883-888. p.; PÁL Mátyás: A pozsonyi nemzeti zsinat 1822-ben. In Religio, 1912. szeptember 22. 470-471. p.; szeptember