Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?
Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában 35 tórium egész tanítása ilyen történeteken nyugszik, de mivel a lelkek vagy Isten kezében vannak, vagy a pokolban, csak az ördög jelenhet meg a földön az alakjukban. Az érvelés meglehetősen körkörös, valójában a negyvensoros szövegben két teljes kört is leír a gondolatmenet. Ez jól mutatja, hogy az 1580-as évek elejére a kettős tétel - miszerint a holtak lelkei nem térhetnek vissza a földre, és helyettük az ördög jelenik meg - olyan elfogadottá vált, hogy már önmagában is megállt, és nem volt szüksége külső érvek támogatására. Az evangélikus gondolkodás mást már szinte el sem tud eddigre képzelni, hiszen akkor elkerülhetetlen lenne a purgatorium pápista csapdája. Mirus prédikációsorozatának kéziratos használatát egyértelműen bizonyítja egy Meißen melletti falu szinte teljesen ismeretlen lelkészének munkája. Gregor Weiser (fl. 1577-1583)7° nevét igazából egyetlen mű mentette meg a teljes feledéstől. Specker könyvéhez hasonlóan ez is kompilá- ció, amely átdolgozva több kiadást is megért.?1 Formáját tekintve a Gelegenheithez áll legközelebb, mert kérdések és feleletek során keresztül dolgozza fel témáját. Mirus releváns regensburgi prédikációinak szövegét - a vizsgált corpusban szinte egyedülálló módon a forrásul használt kortárs szerző nevesítése mellett - több nagy összefüggő blokkban beemeli a saját könyvébe. Ettől meglehetősen repetitiwé válik a gondolatmenet, mert Weiser az idézeteken kívüli „saját” részben is erősen merít a hivatkozott művekből, és viszonylag szorosan követi a forrásait. Ez történik a jelenésekre vonatkozó kérdéseknél is, amelyek a tisztítótűz tárgyalásába illeszkednek.70 71 72 A purgatóriumból visszatérő lelkekről szóló történeteket puszta mesének minősíti. A bizonyítékot A gazdag és Lázár példázata és a Khrüszosztomosz-homília szolgáltatja. A megközelítés alapját itt is a kizárt harmadik elve adja, hiszen az idézett szövegek egyértelműen mutatják, hogy sem az igazak, sem a kárhozottak lelkének nincs keresnivalója a földön. Az éndóri ellenvetést a szokott módon hárítja el, Sámuel alakjában az ördög jelenik meg. Ezt egyetlen érvvel támasztja alá: egy próféta nem engedelmeskedne egy varázslónak. Legeredetibbnek Weiser a megdicsőülés történetének tárgyalásakor bizonyul, amelyet kettős érvvel semlegesít. Egyrészt tagadja az egyes esetből általánosító induktív érvelés érvényességét, másrészt úgy értelmezi, hogy Mózes és Illés a feltámadott testükben jelentek meg Jézus mellett. Ezzel a történet egyfelől elveszíti bizonyító erejét a testből eltávozott lélek visszatérésére vonatkozóan, másfelől pedig előképévé válik annak, ami minden lélekre vár majd az örökkévalóságban, és így legitimálva saját megközelítése számára megszelídíti a perikópát. Weiser összteljesítményének fényében kétségesnek tartom, hogy ezeket az érveket valóban ő maga dolgozta-e ki, de a forrásukat nem sikerült azono70 Ő az egyetlen szerző, akinek az életrajzához nem találtam külső forrást, a WBIS-ben (vö. 6. sz. jegyz.) azonosított több millió ember között sem szerepel. 71 WEISER, Gregor: Christlicher Bericht/ Von Vnsterbligkeit und Zustand der Seelen nach jhrem Abschied/ Vnd letzten Hendeln der Welt. Sampt gründlicher vnd ausführlicher erklerung aus den Schrifften der Veter/ Jtem Herrn D.Matrini Lvtheri, Iohannis Mathesii, D.Martini Miri, vnd Iohannis Gigantis, Jn Frag vnd Antwort. Eisleben-Leipzig, 1588. - VD16. W 1584. (továbbiakban: Weiser, 1588.) 72 Weiser, 1588.73-87. p.
