Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?
34 Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015) kat”.6s Négy érvet sorakoztat fel annak igazolására, hogy nem Sámuel szelleme, hanem egy ördögi kísértet jelent meg a királynak. Saul bevallja, hogy Isten elhagyta és nem ad neki választ (tSám 28,15). Ezt követik a már többször látott megfontolások: a szellemidézés Isten törvénye elleni vétek, és az ördögnek nincs hatalma az igazak lelke felett. A legeredetibb és legérdekesebb azonban az utolsó szempont: kilóg a lóláb, vagyis az ördögöt a patája árulja el. Ezt Mirus úgy érti, hogy „Sámuelt” elsősorban saját szavairól lehet felismerni. Ezeknek semmi más célja nincs, mint hogy Sault kétség- beesésbe hajszolják. A jelenés prédikációja semmit nem mond Isten irgalmáról és Jézus Krisztusról, hanem csak Isten haragjáról és az ítéletről beszél. Egy lutheránus szempontból hiányos igehirdetés, amely csak a törvényt sulykolja, az evangéliumot azonban elhallgatja, egyértelműen olyan jel, amelyről felismerhetjük az ördögöt! Ezek után már csak annyi feladat marad, hogy a tanulságot a jelenésekről szóló pápista történetekre is általánosítsa. A mondanivaló látszólag itt is szép és jó — alamizsnára buzdít, és egyházi adományokra biztat -, mégis ártalmas, mert a cselekedetekből való megigazulást munkálja, és elszakít Krisztustól.66 A logika lényegében itt is ugyanaz, mint a Sterbbüchleinben, csak itt sokkal határozottabban artikulálódik. Garcaeus — úgy tűnik — annyira immunis volt a történetekben megjelenő látszatértékekkel szemben, hogy kommentárra sem méltatta őket, Mirus azonban kifejti szempontjait. Moses Pflacher (1549 k.-i589) nemcsak délnémet gyökereit tekintve hasonlít Speckerhez, hanem abban is, hogy életéről viszonylag keveset tudunk. Tübingenben tanult, ahova élete jelentős fordulópontjain rendre visszatért, halála előtt néhány évvel teológiai doktorátust is ott szerzett.67 Tizenkét igehirdetésből álló prédikációsorozatát, amelyet eredetileg 1580- 1581-ben mondott el, a következő évben adta ki nyomtatásban Die gantze Lehr Vom Tod und Absterben címmel.68 Az ötödfélszáz oldalas mű népszerűségéről tanúskodik, hogy a következő harminc évben még öt kiadást megért. A tizedik prédikáció tárgya a lélek halál utáni állapota, ebben érinti a jelenések kérdéskörét is. A rövid, másfél oldalas szakasz a kulcsmozzanatokra koncentrál, és nem tartalmaz érdemi idézeteket.6« A téma a gondolatmenet megelőző pontjához, a holtak lelkének tartózkodási helyéhez kapcsolódik. Ezáltal látja Pflacher megalapozottnak, hogy a földön sem az igazak, sem a kárhozottak lelkét nem lehet látni. A kizárt harmadik - a Die gantze Lehrben nyilvánvalóan feltételezett, de kimondatlan - logikai elve alapján ez pedig azt jelenti, hogy a lelkek megjelenése puszta pápista babona. A rövid szakaszban háromszor is megismétli ezt a tételt. Az éndóri epizódra mint ellenvetésre azt a választ adja, hogy Sámuel alakjában az ördög jelent meg. Az értelmezést azzal igazolja, hogy a purga65 „Geister gesehen werden/ so sich fur Seelen der verstorbenen ausgeben.” Mirus, 1590. O4'. 66 Mirus, 1590. Pir/y. 67 DBA. 1:952.422-425., 111:1044.117-121. 68 PFLACHER, Moses: Die gantze Lehr Vom Tod vnd Absterben des Menschen/ in ein richtige Ordnung Kurtz verfasset/ vnd gepredigt. [Herborn], 1589. - VD16. P 2388. (továbbiakban: Pflacher, 1589.) 6« Pflacher, 1589. 266-267. p.
