Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története

16

Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015)

hez oltárok kapcsolódtak, István királynak és Imre hercegnek a kultuszhelyük felett lehettek az istentiszteleti helyei, de tudunk az Árpád-korból (1272) Szent Kereszt-oltárról is.57 * *

A krónikaszöveg szerint István király „egyebek között e fehérvári egyháznak örök emlékezetre méltó adományokat tett, tudniillik két rationalét, amelyek mindegyike 74 márka tiszta arannyal és drágakövekkel átszőtt szegélyt tartalmazott. Ezeket Szent Benedek, a római szentegyház főpapja Szent István király kérésére a hatalom olyan kiváltságával látta el, hogy aki a mise végzésekor ezeket használja, törvényesen felkenheti, megkoronázhatja és karddal övezheti a királyt”.s8 A rationalék kizárólag püspökök számára adományozott, a bibliai zsidó főpapok khozen és efod nevű liturgikus ruháját utánzó váll-, illetve melldíszek voltak, amelyek leginkább a német- országi főpapok között terjedtek el. A legújabb kutatások hitelesnek fogadják el a többnyire Ákos mesternek, e kincsek egykori őrzőjének tulajdonított krónikapasszus híranyagát. Eszerint minden bizonnyal az esztergomi érsek juthatott e főpapi díszjelvény - ez esetben vállruha - birtokába még a

11. század elején, VIII. Benedek vagy IX. Benedek pápa privilégiuma alapján. Korábban vitatták annak lehetőségét, hogy létezhettek-e drágakő díszítésű válldísz-rationalék, de német emlékek bizonyítják, hogy voltak ilyen darabok is. Az a nézet a vállruhák tipológiája alapján vitatható, amely a rationalék egyikét a koronázási palásttal kívánja azonosítani. Használatuk valószínűleg korán összekapcsolódott István király emlékével és a királyavatással, ezért őrizhették őket a fehérvári bazilikában. Az érsek a koronázásnál viselhette ezeket, amikor fő hatalmi jelvényét, a palliumot jogszerűen nem hordhatta. Az viszont már Ákos mester túlzása, hogy felöltésük esetén bárki - itt talán sandán a fehérvári prépostra vagy az őrkanonokra, egykori önmagára gondolhatott - királyt avathatott volna bennük, hiszen ezek kizárólag püspökök által használható főpapi díszek voltak. Nagyon feltételesen elképzelhető, hogy 1270-ben - egy alább még tárgyalandó kincslopáskor - Prágába kerültek, és ott még a 14. században is fellelhetőek voltak.5«

1278-ból egy olyan szokásról értesülünk a bazilikával kapcsolatban, ami valószínűleg hosszú múltra tekinthetett vissza, és a főtemplom kincseit gazdagította. Ekkor IV. (Kun) László király részt vett a morvamezei csatában, ahol Habsburg Rudolf német királlyal szövetségben legyőzte a középereklyetartójára ld.: Kovács Éva: A középkori magyar királyság jelvényeinek kérdéséhez. In: Uő: Species, modus, ordo. Válogatott tanulmányok. Bp., 1998. (továbbiakban: KOVÁCS, 1998.) 173-181. p., 178. p. (Első megjelenése: Székesfehérvár Évszázadai, 1972. 103-112. p.). Korábban tévesen főpapi melldíszként azonosítottam, ld.: THOROCZKAY Gábor: a székesfehérvári rationalék. A 14. századi krónikaszerkesztmény 66. fejezetének kritikájához. In: Thoroczkay, 2009. 117-142. p., 140. p. (Első megjelenése: Századok, 2004. 415-432. p.) (a továbbiakban: Thoroczkay, 2009/2004.) István király egyéb tárgyaira ld. még: Dercsényi, 1943. 42-43. p.; Kovács Éva: A székesfehérvári királyi bazilika XI. századi kincsei. In: Kovács, 1998. 105-111. p. (Első megjelenése: Székesfehérvár Évszázadai, 1967. 157- 164. p.)

57 Wenzel Gusztáv: Árpád-kori új okmánytár. I-XII. Pest-Bp., 1860-1874. IX. 7. p.

5» SRH I.316. p.,ÁKÍF 373-374. p.

59 Thoroczkay, 2009/2004.