Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története
A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története 17 európai hegemóniára törő II. Ottokár cseh királyt, aki holtan maradt a csatamezőn. Kézai Simonnak az 1280-as évek közepén született krónikája szerint a diadal óta a zsákmányból „a cseheknek, a lengyeleknek és a morváknak örökös szégyenére és gyalázatára a pajzsokat és a zászlókat a fehérvári egyházban, a királyság székhelyén a falra fölfüggesztve mindörökre őrzik”.60 A székesfehérvári bazilikában őrzött kincsek közül a legjelentősebb a királyi hatalommal, a koronázással összefüggő jelvényegyüttes volt. Ezek jó pár, az Árpád-korból eredeztethető darabja túlélte az elmúlt évszázadokat, és külföldön vagy Magyarországon fellelhető. De volt olyan, egykor bizonyíthatóan létezett jelvény is, amely mára már a rationalékhoz hasonlóan elveszett. A koronázási kincsek rövid bemutatását ez utóbbival kezdjük. A magyar történeti kutatás hosszú viták után ma már egységesen azt vallja, hogy Géza nagyfejedelem vagy inkább Szent István király III. Ottó császártól egy úgynevezett frank típusú, ereklyehordó zászlós szárnyas- lándzsát kapott, amely a birodalmi szent lándzsát utánozhatta, miképpen a máig fennmaradt lengyel lándzsa. E főhatalmi jelvényről 11. századi hiteles franciaországi írott forrásunk is van, Adémar de Chabannes történeti munkája, valamint két képi ábrázolás, az államalapító ezüstdénáijának előlapja és a koronázási palást István-képe is igazolja egykori létezését. A források alapján úgy vélhető, hogy Magyarországon aranydíszítést is kaphatott. Jelentősége az államalapítás korában a koronával vetekedhetett, talán csak a német-magyar háborúskodások, a birodalmi alávetési törekvések szorították némileg háttérbe a német eredetű jelvényt. István király halála után néhány évvel kikerült a hazai uralkodói szimbólumok közül, mert III. Henrik német-római császár 1045-ben - miután az országot a lándzsa képében hűbérbe adta át neki Orseolo Péter király - Rómába küldte.61 Erre hálaképpen kerülhetett sor, mivel a pápa kiátkozta a német uralkodó korábbi ellenfelét, Aba Sámuel királyt.62 * * A Szentszékhez küldött lándzsát, amely a német alávetéssel került kapcsolatba, érthető módon nem pótolták, így az eltűnt a koronázási jelvényegyüttesből. Bár konkrét adat ezt nem támogatja, hazai léte idején bizonnyal a fehérvári bazilikában őrizték.63 60 SRH 1.186. p., Anon.-Kézai 119. p. 61 A lándzsa Rómába kerüléséről több forrás is tudósít, Id.: G. I. 421-422. p., DHA I. 195. p., ÁKÍF 66. p.; írott források 44. p. 62 G. I. 97-98. p., ÁKÍF 253. p. 6's A királylándzsa létezése körüli korábbi, Tóth Zoltán és Deér József között lefolyt tudományos polémiára ld.: Thoroczkay Gábor: Deér József és a magyar államalapítás kutatása. In: THOROCZKAY, 2009.161-170. p. (Első megjelenése: Deér József emlékezete. Tanulmányok Deér József [1905-1972] professzor születésének centenáriumára. Szerk.: Koszta László. Szeged, 2006. [Capitulum II.] 81-88. p.). A királylándzsára összefoglalóan az újabb irodalomból ld.: Gerics JÓZSEF: A birodalmi szent lándzsa és Szent István lándzsája. In: GERICS, 1995. 43-50. p. (Első megjelenése: Unger Mátyás Emlékkönyv. Szerk.: E. Kovács Péter - Kalmár János - V. Molnár László. Bp., 1991. 7-14.) (továbbiakban: Gerics, 1995/1991); Kovács László: A Szent István-i lándzsa. In: Koronák, koronázási jelvények. Szerk.: Bende Lívia - Lőrinczy Gábor. Ópusztaszer, 2001. (továbbiakban: Koronák, koronázási jelvények) 99-136. p.; Marosi Ernő: Művészettörténeti megjegyzések Szent István lándzsa- attributúmához. In: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője, 2001. 27-32. p.
