Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története

A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története

15

arany- meg ezüstedényekkel.”49 A később keletkezett Kisebbik legenda ehhez még azt teszi hozzá, hogy a király a bazilikában „különböző színű, gyöngyökkel ékes, színaranyból készült ereklyetartókat helyezett el a szentély használatára”.50 A legendákat bizonnyal felhasználó 14. századi krónikaszerkesztmény leírásából kiderül, hogy a Keán - azaz valószínűleg a bolgár cár - kincseiből meggazdagodott István király a bazilikát „aranyoltárokkal, keresztekkel és kelyhekkel, tiszta arannyal és nagyon értékes kövekkel ékesített főpapi ruhákkal gyarapította és látta el. A szertartásokhoz edényeket és más szükséges használati tárgyakat e bazilika és Isten más egyházai számára is királyi bőkezűséggel adományozott. [...] Gizella királyné pedig [...] a mondott egyházat aranykeresztekkel, kancsókkal, képekkel, kelyhekkel, drágakövekkel és felszerelésekkel módfelett megajándékozta.’’s1 A leírások a csak a német uralkodókhoz mérhető szent bőkezűségét sugallják.52 53 A kincstár ezeken kívül oklevelek őrzésére is szolgált, több adat is bizonyítja ezt az Árpád-korból. 1289-ben viszont tűz pusztította el a bazilika oklevélőrző helyiségét (külső camera-ját).55

A főtemplom kincsei közül elsőként az ereklyéket kell tárgyalnunk. Szent István már említett bolgárellenes hadjáratából többek között Szent György- és Myrai Szent Miklós-relikviákat hozott magával, ezeket Leodvin bihari püspök 1050-ben hazavitte a mai Belgium területén fekvő Namurba. Ugyanez a forrás tudósít arról is, hogy I. András király hatalmának megszilárdulásakor a főpappal vizsgáltatta meg a bizonnyal Fehérvárott őrzött ereklyéket, valamint kerestette meg István ékszereit és királyi felszerelését.54 Arról is van hírünk, hogy István király nyugat-európai egyházi személyektől kérte szentek testrészeit.55 Későbbi adatokból tudjuk, hogy a bazilikának voltak Szent István-, Szent László-, illetve Szent Kálmán- koponyarelikviái. Szent Istvánnak vagy a bolgárellenes hadjáratból vagy bizánci császári ajándékból volt egy mellen hordott, görög feliratos ereklyetartója is, amelyben Szent István első vértanú ujjperce és az Úr keresztfájának egy darabkája volt. Ezt 1353-ban Nagy Lajos király IV. Károly németrómai császárnak és cseh királynak adományozta, aki élete végéig viselte, és utána sokáig megtalálható volt a prágai főszékesegyház kincstárában. A bazilikában más, Szent István személyéhez kapcsolódó tárgyakat is őriztek: ilyen volt Bécsben máig fennmaradt sapkája, a tarsolya, kesztyűje, saruja, keresztje, öve, nyaklánca és drágaköves, aranyszövetű zászlója is. Ezek többsége mára már elveszett, és valószínű, hogy közülük többhöz csak a hagyomány szerint volt köze az államalapító királynak.56 A főbb ereklyék49 SRH II. 385-386. p., ÁKÍF 287. p.

50 SRH II. 396. p., ÁKÍF 307. p.

51 SRH 1.316. p., ÁKÍF 374-375- P52 Marosi Ernő: „Quam qui vidit, testimonium veritati verborum nostrorum perhibet”. (Megjegyzések Szent István székesfehérvári prépostsági templomának képéhez elbeszélő forrásainkban.) In: Magyaroknak eleiről 349-363. p.

53 Zala vármegye története. Oklevéltár I—II. Szerk.: Nagy Imre -Véghely Dezső - Nagy Gyula. Bp., 1886-1890.1. 97. p.

54 G. II. 969-970. p., ÁKÍF 226-228. p.

55 DHA1.110-111. p., ÁKÍF 157-159. p.

56 Az ereklyékre ld.: Károly János: Fejér vármegye története. I-V. Székesfehérvár, 1896-1904. II. 57-99. p.; DercsÉNYI, 1943. 21-49. P- István király Prágába került