Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története
14 Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015) ken és a nagyobbik István-legendán alapul,43 Szent László karakterének leírásában nyeri el végső értelmét, alkalmas (idoneus), meg nem koronázott uralkodót helyez előtérbe.« Ez a nézet nem hozta összefüggésbe mindezt a kanonizációval, de - mint később megállapítást nyert - valójában ez lehetett Imre, a lászlói példakép szentté avatásának oka.« így a 69. krónikafejezet valószínűleg László-kori. Tehát számolhatunk Szent László-kori gesta- (krónika-) szerkesztési fázissal, amely pedig a közelmúltban és napjainkban csak néhányak által képviselt, óvatosan megfogalmazott álláspont.* 44 45 46 Imre szerepét az is kiemelte, hogy a királyelődök - mint például I. András - politikai okokból nem tűnhettek megfelelőnek, Gizella királyné pedig Németországban halt meg, így hazai kanonizációja akkor szóba sem kerülhetett. Akármint is történt, a szent herceg legendája csak egy csodáról tud Imre fehérvári sírjánál, Konrád német nemes esetéről, aki ott szabadult meg halálos vétkétől.47 Imre szentté avatása után sírjánál is kultuszhely és oltár létrehozását feltételezik.48 Mint láttuk, a források nem kényeztetnek el bennünket a bazilika építészeti jellegzetességeinek leírásával, belsejét és az ott őrzött kincseket azonban bővebben tárgyalják. István 1083 körül keletkezett Nagyobbik legendája szerint az államalapító király „a szentély falát domborművekkel díszítette, padozatát pedig márványlapokkal rakta ki. [...] [A templomban] se szeri, se száma a palástoknak, kellékeknek és egyéb ékességeknek, az oltárok körül színaranyból készült táblák sokasága, rajtuk a legdrágább kövek sora, Krisztus asztala [az oltár] fölött csodás művészi oltármennyezet emelkedik, kincstára pedig színültig tele mindenfajta kristály-, onyx-, « SRHII. 627.; 392., 383., 387. p., ÁKÍF139-140.; 297-298., 282., 289-291. p. 44 Bollók János: Szent Imre alakja középkori krónikáinkban. In; Philologia nostra. Bollók János összegyűjtött tanulmányai. Szerk.: Mészáros Tamás. Bp., 2013. (Antiquitas - Byzantium - Renascentia IV.) 191-205. p. (Első megjelenése: Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Fügedi Erik. Bp., 1986. 61- 75., 309-313. p.) (továbbiakban: Bollók, 2013/1986.) 45 Klaniczay Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban. Bp., 2000. (továbbiakban: Klaniczay, 2000.) 119. p. 46 Szent László-kori gestaszerkesztéssel számolt a 20. századi történetírásban: HÓMAN Bálint: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII-XIII. századi leszármazói. (Forrástanulmány). Bp., 1925. Később - valószínűleg összefüggésben Hóman politikai-történeti okokból méltányolhatóan, de szigorúan tudományos szempontból nézvést igazságtalanul kényelmetlenné vált emlékével — a László-kori datálás lekerült a napirendről. Az utóbbi időben azonban néhányan újból szóba hozták egy László-kori gesta vagy őskrónika, ill. gesta- (krónika-) folytatás lehetőségét. Ld.: Bollók 2013/1986. 202. p.; SzovÁK Kornél: Utószó. In: Képes Krónika. Ford.: Bollók János. Jegyz.: Szovák Kornél - Veszprémy László. Utószó, függelék, irodalomjegyz.: Szovák Kornél. Bp., 2004. (Millenniumi magyar történelem. Források) 233-256. p., 245-246. p.; Thoroczkay Gábor: A magyar krónikairodalom kezdeteiről. In: Aktualitások a magyar középkorkutatásban. In memoriam Kristó Gyula (1939- 2004). Szerk.: Font Márta - Fedeles Tamás - Kiss Gergely. Pécs, 2010. 23-31. p., 26. p. 47 SRH II. 457-459. p., Árpád-kori legendák és intelmek 66-67. P48 A magyarországi szentté avatásokra ld.: GyöRFFY, 1977. 384-394., 572-573. p.; Klaniczay, 2000.108-138. p.
