Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?

Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában

33

megjelölés.59 A Sámuel-jelenés hitelességének elutasítására mindenesetre a két ismerős érvet adja elő. Hogy a szakasz felütésében visszautal a megelőző gondolatmenetre, amelynek hátterén „már könnyű megérteni, hogy Sámuel feltámasztása a Sátánnak egy merő kísértete”,60 ismét jelzi az előzetesen adott értelmezési keret meghatározó voltát. A két érv nem annyira megalapozza az olvasatot, mint inkább csak utólagos igazolást ad hozzá. Egyrészt az ördögnek - pláne egy halottidézőnek - nincs hatalma arra, hogy előrángassa az igazak lelkét a nyugvóhelyükről. Másodszor pedig - Luther pedagógiai megfontolásán túl - azért sem tisztázza a szöveg, hogy a jelenés valójában nem Izrael utolsó bírójának a lelke, mivel - bár tévednek - a médium és Saul is azt hiszi róla, hogy az.

A fejezet során Faber tehát a lelkek visszatérésének tagadásától annak tételezéséig jut el, hogy ami halottak lelkének tűnik, valójában maga az ördög. A témát nemcsak tömörebben dolgozza fel, mint a Sterbbüchlein szerzője, hanem koherensebb szerkezetbe is rendezi az anyagot, mint akár Garcaeus, akár Specker. Ugyanakkor az a nehézség, amelyet a bibliai epizódok - különösen a megdicsőülés történetének — értelmezése jelent, nála még nem talál minden részletében megnyugtató megoldást.

* * *

A II. Rudolfot császárrá választó 1575-ös regensburgi birodalmi gyűlésen a szász választófejedelem udvari lelkésze, Martin Mirus (1532-1593) - aki a következő években szintén részt vett a Formula Concordiae előkészítésében61 - elmondott egy hét prédikációból álló igehirdetés-sorozatot. Ezt tizenöt évvel később ki is adta,62 * de kéziratos formában már azt megelőzően is forgalomba került a szöveg. A jelenések kérdésével az ötödik prédikáció első felében foglalkozik.

Mirus kezdőpontja is az a határozott tétel, hogy „Isten igéje világosan tanítja, hogy a halottak lelkei az ítélet napja előtt nem jönnek vissza ebbe a világba”.65 Bizonyságul a Garcaeusnál is látott igehelyekre hivatkozik.64 Mondanivalójának központi mozzanata azonban az éndóri jelenet értelmezése, amelyet azonnal összekapcsol a pápaságban gyakori hasonló történetekkel, amikor „szellemeket látnak, akik holtak lelkének adják ki mágusa Vö. Specker, 1560.277r/v.

60 „ist nu leichtlich zuuerstehen/ das die aufferweckung Samuelis / [...] ein lauter gespenst des Sathans ist.” Faber, 1572. c2v~3r Vö. 16. sz. jegyz.

61 Életrajzához ld.: ADB. 22:1. p.; DBA. 1:848.152-158.

62 MIRUS, Martin: sieben! JChristliche Predigten Auff dem Reichstage zu Regenspurg

gethan / als Anno 1575. vnser aller Gnedigster Reiser Rudolphus II. zum Reich erwehlet worden / etc. Dorinnen die fumemesten Artickel vnser waren Christlichen Religion ausführlich erkleret/ vnd die jrrige Meinung falscher Lehre vnd Abgötterey des Bapstums mit sattem Grunde widerleget worden. Erfurt, 1590. - VD16. M 5471. (továbbiakban: Mirus, 1590.)

63 „GOttes Wort leret deutlich/das die Seelen der verstorbenen für dem Jüngsten Tage in diese Welt nicht wider körnen.” Mirus, 1590. 04v.

6<t 2Sám 12,23; Sir 38,21; Lk 16,26. Vö. 36. sz. jegyz.