Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?
30 Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015) miséket fizessen elő a papoknál, és „ezzel szerezze meg számára az üdvösséget”.^ Garcaeus nem értelmezi, mindössze elbeszéli a történeteket. Sosem tudjuk meg, mi volt Amsdorf levelében, bár az iratnak feltehetőleg fellelhe- tőnek kellett lennie a választófejedelmi levéltárban. A harmadik történetet az asztali beszélgetésekben hosszas fejtegetés követi az ördög gyerekeinek problémájáról, ezt azonban Garcaeus már nem közli. Ugyancsak nem tér ki arra a részletre, a káromkodás miért is űzi el az ördögöt, sőt a purgatorium hamis tanításával szemben szinte kötelezően elvárható óvás is elmarad. Semmi magyarázatot nem ad arra nézve, mi is volt a baj ezekkel a jelenésekkel - egyik sem okozott senkinek semmi kézzelfogható kárt, és legalább az asszony némi jót is tett. Ehelyett a fejezet utolsó bekezdésében Garcaeus egyszerűen úgy összegzi a történeteket, mint az ördögi csalás és kártevés rettenetes példáit, amelyekhez hasonlót még sokat sorolhatna. Bármennyire is abszurdnak tűnik 21. századi érzékenységünk számára ez a megközelítés egy magasan képzett, művelt teológus részéről, hiba lenne cinizmusként vagy tudatos torzításként értelmezni. Éppen ellenkezőleg, véleményem szerint nagyon is határozottan rávilágít annak az értelmezési keretnek az erejére, amelyen belül Garcaeus a történeteket elhelyezi és feldolgozza. Ez nem zárja ki, hogy a 16. századi lutheránus értelmiségi elit - mai normáink szerint - babonás világképét nyugtázzuk,47 de ezzel még nem kerülünk közelebb annak magyarázatához, hogy Garcaeus - ennek az elitnek egy tagja — miért nem tartott attól, hogy történeteivel a katolikusok malmára hajtja a vizet. Lehet, hogy 21. századi normáink szerint babonás volt, de kripto-katolicizmussal aligha lehet vádolni. Ha feltételezzük, hogy nem volt teljesen inkonzisztens, akkor el kell fogadnunk, hogy ezek a furcsa történetek számára valóban az ördögi cselvetések és színlelések hosszú sorának bizonyítékai voltak. Számára - és feltehetőleg az általa idézett tekintélyek számára - ez volt a történetek nyilvánvaló értelme. Ha ebben igazam van, akkor ez segíthet annak felismerésében, hogy világértelmezésük mennyire teológiai meghatározottságú volt. Mai ésszel a történetek hitelességét névértéken kérdőjelezzük meg. Azt gondoljuk róluk, hogy nem lehetnek igazak. Ha nem is a megtévesztés tudatos szándékával keletkeztek, igazságtartalmuk mindössze a képzelet világában mozog, nincs empirikus tartalmuk. 16. századi eleink megközelítése ettől radikálisan különbözött. Sem a jelenséget nem tagadták, sem azt, hogy annak tényleges metafizikai - és nem pusztán képzeleti — tartalma van. Ami viszont vita tárgya lehet náluk is, az a konkrét metafizikai tartalom, vagyis a jelenség katolikus értelmezése. Amit látunk, és ami valóban megjelenik, az nem a holtak visszatérő lelke, hanem ördögi kísértet. Még egy lépéssel tovább: értelmezésük mellett a legerősebb érv, hogy ez az egyetlen magyarázat, amely összhangban van a biblikus hittel, a hermeneutikai körből azonban ezzel nem tudnak kilépni. A Biblia maga akár szolgálhatna is ellenpéldákkal, ahogy láttuk, ha azokat nem eleve egy olyan interpretációs mátrixban értelmeznék, amely kizárja az eltérő olvasatokat. Aminek a tanúi lehetünk 46 47 46 jm damit die Seligkeit zuerwerben” Garcaeus, 1573. M2r. 47 A téma klasszikus tárgyalásához Id.: Scribner, Robert W.: Incombustible Luther: The Image of the Reformer in Early Modern Germany. In: Popular Culture and Popular Movements in Reformation Germany. London-Ronceverte, 1987. 323-353. p.
