Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?

Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában

31

a 16. századi forrásaink vizsgálata közben, az éppen a hermeneutikai kör forgása, ahogy a konfesszionalizáció folyamatában formálódó felekezeti kultúra - ebben az esetben a német evangélikusság - részletekbe menően kidolgozza, és feszesebbre húzza saját értelmezési paradigmáit.

* * *

Garcaeusszal csaknem egy időben, 1569-ben adta ki Basibus Faber (1520- 1576) a halottak léikéiről szóló traktátusát,«8 amely abban is rokona a Sterbbüchleinnek, hogy szintén Specker könyvének hallgatólagos átdolgozásán alapul. Faber a 16. századi szász oktatástörténet egyik legjelesebb alakja, akinek a latin szótára - amely egyben a klasszikus nyelvbe való bevezetésként is rendkívül hasznosnak bizonyult - legalább 1750 körűiig iskolai használatban maradt. A tanulmányomban tárgyalt szerzők közül ő az egyetlen, aki nem volt lelkész, bár gnesio-lutheránus elköteleződése 1570-ben így is quedlinburgi iskolamesteri állásának elvesztésébe került.«

Melanchthon De anima kommentárját leszámítva a vizsgált művek közül a Tractetlein a legnagyobb könyvsiker. Egy nagyobb eszkhatologikus munka függelékeként jelent meg, és a 17. század elejéig vagy másfél tucat kiadást megért.* * 50 A lelkek visszatérésével a nyolcadik, utolsó előtti fejezetben foglalkozik. Gondolatmenete közeli rokonságot mutat Speckerével, bár a Vom leiblichen Todtból ismerős anyagot több ponton átalakítja.

A felütésben Augustinusra hivatkozva - és a De curából Speckernél látott idézetet51 röviden összefoglalva - Faber kimondja az alapvető tételt, hogy az eltávozott lelkek nem térhetnek vissza. A nyolcoldalas fejezet gerincét két hosszabb idézet alkotja. Az első a hosszú részlet Aranyszájú Szent János homíliájából, amelyet előrehoz, mert joggal érzi, hogy Speckernél nincs jó helyen a Sámuel-alfejezetben, hiszen az éndóri jelenetet nem is érinti. Értelemszerűen ugyanazt a fordítást használja, és ugyanolyan szövegkezelést mutat, mint strassburgi elődje. Faber a Speckernél fejezetzáró, rövid magyarázat érdemi részét is átveszi,52 itt azonban ez csak a Khrüszosztomosz-idézethez kapcsolódik. A fejezet második nagy blokkja a karácsonyi posztillából kölcsönzött részlet, ezúttal is a Vom leiblichen-»8 Faber, Basilius: Tractetlein von den Seelen der Verstorbenen / vnd allem jhrem zustand vnd gelgenheit in: Christliche/nötige vnd nützliche vnterrichtungen/von den letzten hendeln der Welt. Auffs new zum fünfften mahl gemehret vnd gebessert. Leipzig, 1572. Yir-c5v - VD16. ZV 23365.; microfiche kiadása: BPal. F2433-2435 (Vnterrichtungen); VD16. ZV 23365.; microfiche kiadása: BPal. F2434 (Tractetlein) (továbbiakban: Faber, 1572.)

«9 Életrajzi adatai a jelentősebb lexikonokban és adatbázisokban könnyen hozzáférhetők, ld. pl.: ADB. 6:488-490. p.; DBA. 1:301.103-105., 553-372-373-; 11:348-45-49-; 111:228.21.

5° Kiadástörténetéhez Id.: Barnes, Robin B.: Prophetic Pedagogy: Basilius Faber (ca. 1520-1575) and Evangelical Teaching on the Last Things. In: Historical Reflections/Reflexions Historique, 2000. 269-283. p., küln. 271-272. p.; Brady, P.V.: Notes on a Preacher’s Repertory: Ambrosius Taurer’s Bußruffer. (1596) In: Modem Language Review, 1971. 826-831. p., küln. 828. p.

51 VÖ. 11. sz. jegyz.

52 VÖ. 18. és 24. sz. jegyz.