Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?
Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában 29 lélek nem térhet vissza kijelölt helyéről - kivéve, amikor Isten hatalma feltámaszt valakit. Ilyenkor ugyanis a lélek újra visszatér a korábbi testébe, amint azt a bibliai példák is bizonyítják. Az Aranyszájú Szent Jánostól vett idézetek közül az első már ismerős, a 28. homília41 részlete. Ugyanazt a fordítást használja, mint Specker, és ugyanúgy rövidíti a szöveget, és hasonlít hozzá a Biblia-elv előtérbe helyezésében is, bár valamivel bővebb idézetet közöl, mint strassburgi elődje. Ehhez két rövidebb szakaszt csatol még, egyet A gazdag és Lázár példázatát magyarázó sorozat 4. prédikációjából, egyet pedig a Máté-ciklus 13. homíliájából.42 A gondolatmenetet itt ugyanazzal az összefoglaló bekezdéssel zárja, mint Specker - akinek a művét feltehetőleg ismerte és használta -, amelyben megismétli, hogy a jelenéseket nem halottak leikeinek, hanem magának az ördögnek kell tartanunk. Amit eddig láttunk Garcaeusnál, az az „új ortodoxia” karakteres megfogalmazása, amelyben az alternatív elképzeléseknek kevesebb teret enged, mint elődei. Ami azonban meglepő, hogy a fejezet utolsó ötödé még hátravan, és ezeket a lapokat kísértettörténetek töltik meg, amelyeket a szerző az ördögi színlelés és csalás példáiként vonultat fel.43 Az pedig még ennél is meghökkentőbb, hogy az eseteket nem egyszerűen evangélikus forrásokból meríti, hanem a történetek főszereplői alkalmasint a lutheri reformáció tekintélyes és jól ismert alakjai. Az első történet hőse Nikolaus von Amsdorf - Luther barátja, a „gnesio-lutheránusok nagyatyja”44 * és az első evangélikus püspök -, akinek halott nemesemberek képében két ördög egy levelet diktált, amelyet a főszereplő az előírt címzett helyett a választófejedelemnek adott át. Az anekdota forrása feltehetőleg Luther, akinek az asztali beszélgetését Garcaeus itt is és a harmadik történetben is szinte szó szerint követi.43 Azt nem kisebb ember, mint maga János Frigyes választó- fejedelem beszélte el a reformátornak. Egy özvegyemberről szól, akihez visszatért meghalt felesége - vagy az ördög a felesége képében. Az asszony nemcsak a házimunkát végezte el ismét, hanem gyerekeket is szült az embernek, míg a férfi - ígéretét megszegve - egyszer káromkodásban nem tört ki, amire a felesége nyomtalanul eltűnt, mindössze az üres ruhái maradtak utána. A két epizód között Melanchthon nagynénjének története olvasható, amelyet maga Philipp magiszter terjesztett nyomtatásban. Az elbeszélés szerint - amely szerkezetében a „purgatóriumbizonyítékok” tipikus példája - halott férje egy ferences barát kíséretében visszatért az éppen babát váró özvegyhez, és megparancsolta neki, hogy naponkénti 41 Megadja a homília számát is, bár a 28. helyett a 29-re hivatkozik: Garcaeus, 1573. 7r. 42 Garcaeus, 1573. L8v-Mir. Vő. Chrysostom, 1984.85-86. p.; NPNF.110:85. P« Garcaeus, 1573. Mr-M3v. 44 A kifejezés forrása: Kolb, Robert: Confessing the Faith: Reformers Define the Church, 1530-1580. St. Louis, 1991. 71. p. 43 Az itt idézett anekdotához Id.: D. Martin Luthers Werke. Tischreden. Ed.: Drescher, Karl. 6 köt. Weimar, 1912-1921. 3:517.1-6, 3676. sz. (1530) (vö. 515.26-32); az alábbihoz pedig: Uo. 517.16-37. Magyarul ld. Luther válogatott művei. 8. köt. Asztali beszélgetések. Ford.: Márton László. Szerk.: Csepregi Zoltán. Bp., 2014. 415-416. p. (3676. sz.)
