Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?
Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában 27 Aranyszájú Szent Jánosnak a Máté evangéliumáról szóló 28. homíliája adja.27 Az idézetet a negatív tézis rövid, de karakteres megfogalmazásával vezeti be: „a halott lelkek, mivel egyszer már megérkeztek arra a helyre, ahova Istentől rendeltettek, [...] ott is maradnak az ítélet napjáig, és nem jönnek vissza, nem mutatkoznak meg, és az emberekkel nem érintkeznek.”28 Indoklásul arra hivatkozik, hogy a Biblia ilyesmiről semmiféle bizonyságot nem tesz, semmi példát nem ad rá. Ez nem feltétlenül őszintét- len, hiszen amint a Khrüszosztomosz-idézetet értelmező megjegyzéséből kiderül, meg van róla győződve, hogy „az ilyen megtévesztő szellemeket semmi másnak nem kell tartani, mint ördögi kísérteteknek és csalásoknak, sőt magának az ördögnek”.29 Nem fejti ugyan ki, hogy hogyan kell értelmezni azokat az igehelyeket, amelyeket esetleg ellenérvként akarhat valaki felhozni, de a tétel fényében már el tudjuk képzelni Musculus olvasatát. Aranyszájú Szent Jánost más fordításban idézi, mint Specker, mégis sok hasonlóság mutatkozik a két szövegrész között. Musculus elhagyja a szakasz egész első részét a démonokká váló lelkekről, és rögtön a saját kérdése szempontjából releváns részletre, a lelkek visszatérésének tagadására tér. Másrészt viszont ő is mellőzi a racionális érveket - bár jelzi a rövidítést -, és a bizonyító erejűnek tartott bibliai igehelyekre teszi a hangsúlyt. Ezek számára azért is fontosak, mert a Khrüszosztomosz-idézeten kívül az érvelésében nem hivatkozik konkrét szentírási versekre, itt azonban a legfontosabb helyek30 előfordulnak. Összességében Musculus rövidebb terjedelemben és kevésbé részletesen foglalkozik a lelkek megjelenésének kérdésével, mint strassbourgi kollégája, de az új álláspontot határozottabban képviseli, és a jelenéseket egyértelműbben köti magához az ördöghöz. * * * Az 1560-as évek végéig több olyan könyv is megjelent még evangélikus teológusok tollából, amely érdemben foglalkozik az eltávozott lelkek visszatérésének lehetőségével. Ifj. Johannes Garcaeus (1530-1574) Sterbbüchleinjének első fennmaradt kiadása 1573-ból származik,31 de valószínűsíthető, hogy ezt már megelőzte egy 1568-as megjelenés, és azt kell az editio princepsnék tekintenünk.32 Garcaeus édesapja Melanchthon baráti köréhez tartozott, és a fiú is Wittenbergben tanult a reformátornál, később 27 Musculus, 1565. D4v-6v. 28 „die verstorbene Seelen / da sie ein mal an das Ort komen/dahin sie von Gott verordnet [...] auch alda bleiben bis zum Jüngste tag/vnd nicht wider komen/sich sehen lassen/vnd mehr mit den leuten vmbgehen.” MUSCULUS, 1565. Dsr. 29 „Darumb sol man solche jrr Geister für nichtes halten/als für Teufels gespenste vnd betriegerey / Ja für den Teufel selber.” MUSCULUS, 1565. D6r/V. 30 Lk 16,19-31,12:20; ApCsel 7,59; Fil 1,3; íMóz 49,33. 31 Garcaeus, Johannes, ifj.: Sterbbüchlein Darin Von den Seelen/ jrem ort/ stande/ thun und wesen / aller Menschen/bis an den Jüngsten tag/aus Gottes wort vnd der lieben Veter Schrifften/ warhafftiger bericht. Wittenberg, 1573. - VD16. G 461; microfiche kiadása: BPal. F720-721. (továbbiakban: Garcaeus, 1573.) 32 Az ajánlás dátuma: 1568. Keresztelő Szent János napja (jún. 24.) (Garcaeus, 1573. A4O, és a 18-19. századi életrajzai is említenek egy 1568-as (esetleg 1569-es) kiadást. DBA. 1:368.367., 371, 375.
