Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?
26 Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015) Specker fejezete a Khrüszosztomosz-idézetet értelmező és egyszersmind az egész gondolatmenetet összegző bekezdéssel zárul. Ez a szakasz tipográfiailag is megkülönböztethető az előzőektől, és valószínűleg a kom- pilátor-szerző saját szövege, amelyben újabb bibliai hivatkozásokkal alátámasztva23 markánsabban fogalmazza meg a tételt, mint a fejezetben idézett bármelyik forrása. „Ezért óvakodjék mindenki attól, hogy az ilyen járókelő és megtévesztő szellemeket a holtak lelkének tartsa, hanem magának az ördögnek! [...] Itt az ítéletnapig bizonnyal nem fog már több lélek megjelenni.”2'* Ez a néhány mondat tömör összefoglalása a század hátralevő évtizedeiben uralkodóvá váló nézetnek. Az az út, amelyet Specker ebben a rövid fejezetben bejár a lelkek megjelenését elfogadó kezdősoroktól a jelenéseket egyértelműen az ördög számlájára író záró bekezdésig, voltaképpen az 1500-as évek második felében általánosan lezajló változást képezi le kicsiben. Idézett forrásaival, bizonyító erejű igehelyeivel vagy éppen az általa magyarázatot igénylőnek érzett passzusokkal is újra meg újra találkozni fogunk a következő évtizedek során. * * * Öt évvel a Vom Leiblichen Todt első kiadása után, 1565-ben a birodalom túlsó felében, Odera-Frankfurtban jelent meg Andreas Musculus (1514- 1581) Gelegenheit / Thun und Wesen der Verstorbenen című műve.23 A szerző - később brandenburgi szuperintendens és a Formula Concordiae egyik szerzője - elkötelezett gnesio-lutheránus, akit a 16. század legelszántabb hitvitázói között tart számon a teológiatörténet, de őt illeti a Teufelbücher - egy jellegzetesen 16. századi műfaj - legkiemelkedőbb képviselőjének kétes dicsősége is.* * 26 A Gelegenheit tíz kérdésben - mintegy kátéformában - dolgozza fel az eszkhatologikus témákat a haláltól az utolsó ítéletig. Az eltávozott lelkek visszatérésével a harmadik kérdés keretében foglalkozik. Ennek a résznek az átfogó témája a lelkek tartózkodási helye a test halála és feltámadása közti időben. Miután a szakasz első felében áttekintette az átmeneti hely hollétét és megnevezéseit, Musculus felteszi a kérdést, hogy vajon a lelkek megjelenhetnek-e újra a világban. Válaszának gerincét 23 Jel 20,12-15 és Júd 14-15. 24 „Darumb hüte sich jederman/ das er solche wandlende vnnd jrrende Geyster / nicht für Seelen der Abgestorbenen halte / sondern für den Teuffel selbs. [...] Hie zwischen dem Jüngsten tag würt gewißlich keyn Seele mehr erscheinen.” Specker, 1560. 278r. z5 MUSCULUS, Andreas: Gelegenheit / Thun vnd Wesen der Verstorbenen /von jrem Abschied an / aus diesem Leben / bis zum eingang / nach gehaltenem Jüngsten Gericht / zum ewigen Leben. Frankfurt a.O., 1565. - VD16. M 7151; microfiche kiadása: BPal. F522-523. (továbbiakban: Musculus, 1565.) 26 Életéhez és munkásságához ld.: Weichert, Friedrich: Andreas Musculus. (1514- 1581) In: Theologen. Ed.: Heinrich, Gerd. 5. köt. - Berlinische Lebensbilder. Ed.: Ribbe, Wolfgang. Berlin, 1990. 17-28. p. De életrajzi adatai könnyen hozzáférhetők a releváns lexikonokban és adatbázisokban is, ld. pl.: Allgemeine Deutsche Biographie. 56 köt. Berlin, 1875-1912. Online: http://www.deutsche-biographie.de - 2014. december (továbbiakban: ADB.) 23:93-94. p.; DBA. L878.399-404., 11.931:188-196., 111:652.101-104., 1041.72-74.
