Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei?

24

Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015)

Luther voltaképpen nem tagadja a szellemek megjelenését, de tanácsot ad arra vonatkozólag, hogyan kell viszonyulni hozzájuk, ha az ember találkozna velük.

„Ezért ahol és ahogy odajön hozzád egy szellem, ne kérdezz tőle semmit, hogy gonosz-e vagy jó, hanem csak vágd a képébe röviden és megvetően ezeket a szavakat: »Van Mózesük és vannak prófétáik!« Akkor aztán hamar megérzi, mit is gondolsz. Ha jó szellem, csak annál jobban fog kedvelni téged azért, mert a te Istened és az ő Istenének szavát ilyen szabadon és örömmel szólod. Ha pedig nem jó - amint az összes szellemre áll, amelyik zajt csap -, akkor hamarosan agyőt mond.”'4

Luther itt még megengedi annak a lehetőségét, hogy jó szellemek is megjelenhetnek, de a szöveg további részében már arról beszél, hogy „soha senki nem hallott vagy olvasott még ilyen szellemekről vagy a természetükről egyetlen példát sem a Szentírásban, ezért az ilyet biztosan meg kell vetni és el kell kerülni, mint egy ördögi kísértetet”.15 Voltaképpen ez a reformátori álláspont válik majd a későbbi konszenzus sarokkövévé.

Ennek jeleit már Speckernél is láthatjuk, akinél ez a megközelítés válik hangsúlyossá a fejezet utolsó, negyedik részében, amely Saulnak az éndóri halottidézőnél tett látogatását (íSám 28,7-25) tárgyalja a Sámuel feltámasztásáról cím alatt.16 * A szakasz három részből áll. Az első a főcímen kívül nem rendelkezik más szerkesztői azonosítóval, Specker saját szövegének is tűnhet, de valójában az előző Luther-passzus közepéről, az Ézsai- ás-hivatkozás előtt kihagyott hosszabb szakaszból vett részlet.1? A reformátor szerint Sámuel helyett egy kísértet jelenik meg a történetben. Először is, mert a halottidézés ellenkezik Isten törvényével. A kimondatlan perem- feltétel, hogy Isten olyan igaz szolgája, mint Sámuel, sem életében, sem halálában nem venne részt ilyen szörnyű bűnben. Az is komoly érv a pozitív értelmezéssel szemben, hogy egy vajákos idézi fel a prófétát, hiszen varázslóknak nem lehet hatalma az igazak lelke felett, hogy előrángassák őket nyugvóhelyükről, Isten kezéből. Luther arra is reflektál, hogy a Biblia nem tisztázza, tényleg Sámuel lelke jelenik-e meg vagy egy hamis szellem. Ez egyfajta éberségi vizsgálat, hiszen mindnyájunknak tudnia kell, Mózes törvénye tiltja a halottidézést, Isten igéjét pedig emlékezetünkben kell tar■4 „Drumb wie und wo dyr eyn geyst tzukompt, ßo frage nur nichts, ob er boß oder gut sey, sondern stoß ihm nur frisch ditz wortt kurtzlich und vorechtlich ynn die näßen: Habent Mosen et prophetas, ßo wird er bald fülen, was du meynist. Ist er gutt, ßo hatt er dich nur deste lieber drumb, das du deyniß und seynis gottis wortt ßo frey und froelich furist; ist er nitt gutt, wie sie alle sind, die do polltern, ßo wirt er bald ade sagen.” WA. io’/>:587.9-14.

'5 „Es ist kein exempel yhe gehört noch geleßen ynn der schrifft von solchen geystern und yhrem weßen, drumb sey es tzuuorachten und meyden als eyn teuffelsgespenst gewißlich.” WA. íoV^SS.8-10.

16 „Von der Aufferweckung Samuelis.” SPECKER, 1560. 277t A német kulcsszó talán kicsit kevésbé egyértelműen implikálja a testi aspektust, mint a bevett magyar fordítása.

WA. ioV*:588.11-19., vő. 13. sz. jegyz.

17