Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kelemen Dávid: Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése

36

Egyháztörténeti Szemle XVI/2 (2015)

államnak ne legyen beleszólása. Ugyanilyen függetlenséget képzeltek el a főpapok és más javadalmas egyházi személyek kinevezésében, az anyagiakban, és ennek biztosítása érdekében semmit nem voltak hajlandóak elfogadni a törvények által okozott veszteség kárpótlásán kívül.18 A függetlenség és szabadság kérdésében az egyes kerületekben is egyetértés bontakozott ki, különbség csupán a vélemények alaposságában és az esetleges új szempontok felvetésében volt. Egyes beadványokban tetten érhetőek az alsópapság és a főpapok között meghúzódó feszültségek: „Az egyházi javak egyedül az adott ’s nem más czélokra fordíttassanak. Azok nem a Fő papság tulajdonai, hanem az egész magyar Cath. Egyházé.”19 Az első volt az a pont, amelynek lényegét tekintve teljes egyetértés bontakozott ki az egyházmegyében, s a tanácskozásokon nem egyszer erősebb hangvételű hozzászólások születtek, amikor a Katolikus Egyházat régi jogaikba kívánták visszahelyezni.

A forradalmi szellem a liturgiába bevezetendő anyanyelviség terén is erőteljesen érződött. A „római általános rituálé” kérdésében a kerületi tanácskozásokon messzemenően támogatták az anyanyelviséget. Olyannyira, hogy míg a püspöki kar tematikája szerint csupán „némely épületes imádságok anyanyelven lennének használandók” (teljes összhangban a tridenti döntésekkel20), addig az alsópapság azon óhaját fejezte ki, hogy a latin helyett magyar nyelven lenne célszerű kiadni a szertartáskönyvet. A kerületek többsége ezen a véleményen volt, a részletekben azonban nem alakult ki egységes álláspont. Általában az alábbi igényeknek adtak hangot az előkészítő gyűléseken: a rituálé legyen jól érthető és használható, tartalmazza az alapvető szertartások szövegét. A nem használatosakat hagyják ki, továbbá „újabb szertartások rendszabá- lyoztassanak, és azok bevezetendők volnának”. Többen „épületes anyanyelvű imádságokat” is szívesen látnának az új szertartáskönyvben - noha ez volt a nemzeti zsinat eredeti célkitűzése. A többség véleményétől eltérően a latin nyelv mellett érvelt a csepregi kerület papsága, az egyházmegye területén élő „külömbféle nyelvűek egyensúlyozása miatt”. Természetesen ők is jónak látták „szív emelő imákat közbeszőni anyanyelven”, amelyhez egy „rövid, oktatásra szolgáló beszéd dolgoztatnék ki a’ szentségek és szertartások ki szolgáltatásakor a’ jelenlevők előtt elmondandó”.21 Az ő álláspontjuk állt közelebb a zsinatoló atyák szándékához. Az egyházmegyei „gyülekezeten” a püspöki kar által kitűzött ponthoz jobban igazodva, latin nyelvű rituáléra tettek javaslatot, amely tartalmazza főleg a szentségek kiszolgáltatásánál, az ünnepélyes „keresztmeneteknél”,

18 GyEL. I.i. 15. A megyei tanácskozás jegyzőkönyve. Piszkozat.

19 GyEL. I.l. 15.15. Széplaki II., 1848. augusztus 9.

20 Tamási, 2013.121. p.

21 GyEL. I.l. 15.14. Csepregi II., 1848. augusztus 1.