Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kelemen Dávid: Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése

Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése 37

temetéseknél és az egyházkelői szertartásoknál „anyanyelven czélszerűn szerkesztett velős” imádságokat és intéseket. Ezen túlmenően kérték, hogy az exorcizmus szertartása „szelídebb modorban szerkesztessék”. Állást foglaltak a nem használatos szertartások elhagyása mellett, és felsorolták azokat a liturgikus ténykedéseket, amelyekhez szükséges lenne újakat kidolgozni: ,A vasár- és ünnepnapi délutáni isteni szolgálatnak módja, könyörgések az egyházi és világi elöljárók, nép, és közszükségért, az év végén tartandó isteni szolgálatnak rendje, a gyermekek első áldozásának szertartása, halottak estéjén tartandó ájtatosság, a’ vegyes házasságra lépőknek egybeadása, és a’ más hitfelekezetűek eltemetési módja.”22

Nem csak a rituálé, hanem „a gyermekek első áldozati szertartásának elintézése” is élénken foglalkoztatta az egyházmegye papságát. A papság egy véleményen volt abban, hogy a felkészítést és a szertartást a helyi lelkipásztornak kell végeznie, hiszen ő ismeri legjobban híveit. A széplaki kerületben annak gondolata is felmerült, hogy a gyermekek lelki vezetése érdekében „kívánatos volna, minden Lelkészt más plébániai kisebb korú gyermekeknek gyóntatásáról az illetőnek engedelme nélkül, egyenesen letiltani”.23 Az előkészítő jegyzőkönyvek a szertartás ünnepélyességének hangsúlyozásában is egységes álláspontról tesznek tanúságot. Többen úgy látták jónak, hogy az eltérő gyakorlatot egységesíteni kell, a végleges forma kidolgozását azonban a nemzeti zsinatra bízták. Az egyházmegye papsága többnyire oktató beszéd, ének és ima kíséretében, a szülők részvételével látta volna jónak az elsőáldozás szertartását. A győri közép és a csepregi kerületben úgy vélték, hogy „Nagy Csütörtökön, mint Urunk szenvedő heti napjára volna határozandó”,24 a kismartoniak pedig „évenként fehér vasárnapon a’ hívek jelenlétében az öreg, vágj’ nagy mise alatt” javasolták megtartását.25 A szanyiak emlékeztettek, hogy „e szertartásnak határnapja az anya egyházban a Fehérvasárnap, a fiók egyházakban a rá következő vasárnapok lehetnek”.26 Néhol célszerűnek vélték alkalmazni a napjainkban már elterjedt szokást: „Kedvező volna ekkor azon gyermekeknek, kik először a’ Sz. Áldozatba részesültek, képeket, mellyek az utolsó vacsorát ábrázolják, áhítatos emlék gyanánt osztogatni.” A gyermekek életkorára vonatkozóan a széplakiak így vélekedtek: „Nem évek száma, hanem elégsége, fogékonyság és készültség kívántatik itt”, a magyaróváriak pedig hozzátették, hogy a gyermekek ne csak ismerjék, hanem meg is értsék az áldozat lényegét.27 Az előkészítő tárgyalások során elhangzott javaslatokat az egyházmegyei zsinaton meglehetős tömörséggel

22 GyEL. I.i. 15. A megyei tanácskozás jegyzőkönyve. Piszkozat.

*3 GyEL. I.i. 15. 5. Széplaki II., 1848. augusztus 9.

24 GyEL. I.i. 15.14. Csepregi II., 1848. augusztus 1. Idézet a győri javaslatokból.

25 GyEL. I.i. 15. 6. Kismartoni II., 1848. július 31.

26 GyEL. I.l. 15.17. Szama I—II., dátum nélkül.

27 GyEL. I.l. 15.15. Széplaki II., 1848. augusztus 9.; Magyaróvári II., 1848. augusztus 3.