Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kelemen Dávid: Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése
Az 1848-as római katolikus nemzeti zsinat győri egyházmegyei előkészítése 35 én és augusztus 8-án. A szanyi esperességből egyszerre tévesztették fel mindkét jegyzőkönyvet, dátum nélkül (Első gyűlésüket július 18-án, a másodikat augusztus 3-án tartották.). A nemzeti zsinat vonatkozásában fontosabb 21 pontos dokumentumok alapján szemléletes képet alkothatunk a kerületi tanácskozásokról, a papság véleményéről, továbbá a Győrben tartott megyei tanácskozmányról. Tanulmányomban ennek feldolgozására teszek kísérletet, kiegészítésként használva a 10 pontra beküldött válaszokat. A magyar püspökök által megfogalmazott első pont - a „katholika Egyház függetlensége” - nagyon is aktuális kérdéseket tűzött napirendre. A Pozsonyban szentesített, az egyházat is érintő áprilisi törvények ugyanis a reformok átgondolására és megfogalmazására adtak lehetőséget. Az 1848. évi 3. te. az új miniszteri közigazgatás alá helyezte az egyházzal kapcsolatos ügyintézést, a felelős miniszteriális rendszer átvette a király jogkörét. A 13. te. deklarálta a tizedről való lemondást, a 20. pedig a vallásfelekezetek közötti egyenlőség kimondásával a katolikus vallás addigi államvallás jellegének vetett véget. A püspökök és az egyházi képviselők hiába tiltakoztak az alsótáblán, hozzászólásaikat nem vették figyelembe.1? A püspöki kar által kidolgozott meghatározás már alapjában véve irányt adott a kerületi gyűléseknek, s ennek szellemében fejezték ki az ügy pártolását. A győri megyei tanácskozáson elsőként egy rövid állásfoglalást fogalmaztak meg az Egyház helyzetére vonatkozóan, ezután került sorra az első pont megtárgyalása. Az Egyház szabadságát, önállóságát és függetlenségét az állam is ismerje el, és törvényekben biztosítsa. A protestánsoknak és a nem egyesülteknek adott biztosítékokra, a vallásfelekezetek egyenlőségére és viszonosságára hivatkozva kérik, hogy „a katholikusok sérelmei orvosoltassanak, és elvitathatlan jogaiknak élvezetében ne háborgattassanak”. „Minden eréllyel” szükséges azért a nemzeti zsinaton szorgalmazni, hogy a legközelebbi törvényhozáson rendezzék a kérdést. A függetlenséget hit és erkölcs dolgában, az ezeket előmozdító eszközök megállapításában, a vallásgyakorlatban, az egyházkormányzatban, a törvényhozói és bírói végrehajtó hatalom gyakorlásában, a szertartások megállapításában, az egyházi fegyelem alkalmazásában és a tanításban értették, s egyúttal függetlenséget kértek a katolikus iskolák és nevelő intézetek elrendezésére és igazgatására nézve, és az egyházi alapítványok kezelésére. Utóbbiakat egy egyháziakból és világiakból álló bizottmány felügyeletére kívánták bízni, minden más vallásfelekezet kizárásával. A második alpontban az Anyaszentegyház fejével való szabad közlekedést és a királyi tetszvényjog megszüntetését szorgalmazták - bár ez utóbbit a gyakorlatban nem alkalmazták. A teljes szólásszabadság álláspontjára helyezkedtek egyházi ügyekben: ami a szószéken elhangzik, abba az * *? Tamási, 2013.10-11. p.
