Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zádorvölgyi Zita: Felekezeti élet a tizenhárom amerikai gyarmaton a 18. században
Felekezeti élet a tizenhárom amerikai gyarmaton a 18. században 19 nem tudott elegendő lelkészt biztosítani, ezért nyitottnak mutatkozott a Yale hallgatóival és általában a kongregacionalistákkal való együttműködésre. Pennsylvania elsősorban a kvékerek menedékeként szolgált, ám befogadónak bizonyult más keresztény felekezetekkel szemben is: a 18. század első húsz évében német mennoniták, az 1730-as években moráviaiak és skót-ír presbiteriánusok érkeztek a gyarmatra. A heterogenitás feszültséget gerjesztett, különösen a nagyobb városokban, ahol az indulatok az 1730-40-es évek fordulóján több ízben is a felszínre törtek. A gyarapodó létszámú afroamerikai lakossággal szembeni türelmetlenség és gyanakvás 1740-ben tetőzött, egy állítólagos kanadai katolikus papok által támogatott rabszolga-összeesküvés keltette pánikban. Két évvel később Philadelphiában utcai harc tört ki tengerészek és felfegyverzett német és kvéker csoportok között.3® A presbiteriánusok A legszilárdabb szervezettel a presbiteriánusok rendelkeztek, akik a térségi felügyelő szerepet betöltő presbitériumok megszervezésével figyelemmel tudták kísérni a helyi gyülekezetek helyzetét és a lelkészek tevékenységét. Az 1600-as években még kis számú denomináció a gyarmati korszak végére a kongregacionalisták után a második legnépesebb felekezeti csoporttá vált.39 A 18. század első felében érkező közel kétszázezer „skót-ír” bevándorló jelentette a presbiteriánus terjeszkedés alapját, bár a kezdeti időszak nehézségeiről árulkodnak a boszorkányság, házasságtörés, részegség, átko- zódás vagy a vasárnapi tilalmak be nem tartása („Sabbath-breaking”) miatt folytatott perek. 1706-ben lelkészek hozták létre a philadelphiai presbitériumot, a térítő tevékenységet elősegítő és a lelkipásztorokat ellenőrző intézményként, amely 1716-ban átalakult a philadelphiai zsinattá, amely irányította a gyülekezetek életét. A zsinat megalakulásakor harminc kongregációt és huszonhét lelkészt tömörített, és három presbitérium tartozott hozzád0 Joseph Tracy (1793-1874), az első nagy ébredés fogalmának megalkotója, az 1730-1740-es évek új-angliai újjáéledési mozgalmának 19. századi megörökítője a presbiteriánusokat, etnikailag és teológiailag, két csoportba osztotta. A „szigorú” presbiteriánusok skótok és írek voltak, akik kiálltak amellett, hogy mindenkit, akiről nem bizonyosodik be, hogy eretnek, vagy erkölcstelen, megtértként kell kezelni, és részesíteni az úrvacsora szentsé- * 39 * w Bailyn, 1981.137. p.; Bi Msi ed - Van De VVeierinv, 197fr. 3-6. p. 3® Bt MSI EU - V vx De Wk'i ERIXO. 1976. 3-6., 24. p. 39 BONOMI, 2003. 133-138. p.; Gaustaii. 1962. 19-21. p. BUTLER, 1990. 124-125. p. 1740-ben hat presbitérium és ötven lelkész, 1770-ben Észak-Virginiától New Yorkig már százhúsznál is több lelkipásztor és kilenc presbitérium felsőbb szervének számított a philadelphiai zsinat.
