Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szlávik Gábor: Henrike Maria Zilling Tertullianus-kutatásai
18 Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015) életműhöz kapcsolható legfontosabb kérdéseket. A szöveg megértését a hosszabb részegységek végén található rövid, többnyire két, esetenként csak egy lapnyi terjedelmű tartalmi összefoglalások is segítik.«1 Értéküket azonban túlzott rövidségük olykor már kérdésessé teszi. (III.6.) A legfontosabb kérdésfelvetések vizsgálata mellett Zilling természetesen más, szorosan idetartozó, bár másodlagos jelentőségűnek tekinthető témák elemzésére is vállalkozik Tertullianus alkotói portréjának felvázolása során. így kitér arra a kérdésre is, hogy valóban az egyházi használatra szánt latin nyelv megalkotójának tekinthetjük-e ezt a nagy észak-afrikai egyházatyát (57-61.91 92 * * * * * *). Válasza igenlő. Ahogy a legtöbb esetben, a német szerzőnő itt is a Tertullianus-filológia korábbi megállapításaihoz illeszkedik.CJ3 Munkája egy másik alfejezetében Zilling kitér egy Karthágóban Kr. u. 388 körül fellépő, majd hamarosan Rómában is megjelenő „skizmatikus szekta”, az ún. tertullianistákkal kapcsolatos kérdések vizsgálatára is (54- 56.94). Egyértelműen nem bizonyítható, hogy tertullianisták tanításai visz- szavezethetők-e a már montanista Tertullianusig.95 Ám ha igen - ahogy ezt Zilling véli«6 úgy a téma Tertullianus a könyvben többször is érintett montanizmusának, illetve a skizmatikus vele szemben gyakorta hangoztatott vádjának problematikájához tartozik." A műben felvetett kérdések elemzése során Zilling mindenkor a kutatás legújabb eredményeire támaszkodik.«8 Ezeket a kutatási eredményeket 91 Ld. pl.: Zilling 28 sk; 60 sk. és 81 sk (kétoldalas tartalmi összefoglaló: Fazit), ill. 93 (egy lap terjedelmű tartalmi összefoglaló). 92 Teil I. Kap. 10: Schöpfer des Kirchenlateins? «3 Zilling, 59: „Man könnte ihn als Schöpfer der christlich-lateinischen Literatursprache bezeichnen, der sich vor die Aufgabe gestellt sah, adäquate lateinische Begriffe für den neuen Glauben zu finden.” (Vö. M. von Albrecht, Geschichte der römischen Literatur, München 1994, 1219.) Állítása igazolására Zilling - többek között - Tertullianus egyik ismert nyelvi „újítását”, a hármasság (trinitas) szó teológiai szakkifejezéssé formált használatát hozza fel: Tertull. Adv. Prax. 2,4; Adv. Val. 17,2; De púd. 21,16. 54 Teil I. Kap. 9.4: Tertullian und die Tertullianisten. «5 Már a korábbi kutatás is kifejezte ezzel kapcsolatos kétségeit. Barnes egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy az Ágostontól említett tertullianisták tevékenysége (vö. Augustinus, De haeresihus [‘Az eretnekségekről“], 86.) éppenséggel nem tartozik egy Tertullianus életrajz keretei közé: „[...] the Tertullianistae need have no place in a study of Tertullian” (i.m. 259.). 96 Zilling, küln. 56: „Denkbar wäre, so meine These, daß diese Tertullianisten Tertulli- ans moderatem Montanismus abhingen.” 97 Ld. küln. Zilling, 44 skk. Vö. még ehhez a Név és tárgymutató (Personen und Sachregister) 240. oldalon található Montanismus, Montanist, montanistisch címszavát. 9® Ez néha már zavaró formában jelenik meg Zilling könyvében. A szöveg folyamatos olvasását esetenként megnehezíti az a körülmény, hogy a szerzőnő igen nagy számban közöl a korábbi kutatás álláspontját tükröző, szó szerinti idézeteket. Olykor a könyvben közölt auktorhelyek mennyisége is túllépi már azt a határt, ahol még különösebb erőfeszítés nélkül követhetjük a szerzőnő érvelését, ill. gondolatait. További problémát jelenthet itt az is, hogy Zilling több esetben akkor is a kutatás adott eredményeire hivatkozik, amikor - megítélésem szerint - inkább a tertullianusi életmű vonatkozó passzusait kellene előnyben részesítenie.
