Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szlávik Gábor: Henrike Maria Zilling Tertullianus-kutatásai
Henrike Maria Zilling Tertullianus-kutatásai 19 a német szerzőnő természetesen minden esetben kritikai vizsgálat tárgyává teszi. Hacsak a fentebb felsorakoztatott szempontokat nézzük, Zilling munkája már ezért is haszonnal forgatható mindazok számára, akik Tertullianus személyével, a római államhoz való viszonyával, közelebbről pedig az Apologeticum céljával, célközönségével és keletkezésének időpontjával foglalkoznak. A német kutatónő munkája árnyalt és jó összefoglalásban jeleníti meg ennek az egyházi írónak a portréját, akit nemcsak gondolatainak gazdagsága miatt, de pusztán irodalmi értékeiért is érdemes olvasnunk. Tertullianus takarékosan bánik a szavakkal, és ez sokszor megnehezíti az általa alkotott szöveg megértését. Olvasója azonban végül bőséges kárpótlást kap cserébe fáradozásáért. A Kr. u. 450 körül elhunyt dél-galliai szerzetes, a később szentté avattatott Lerinumi Vincentius így jellemezte (egy vélhetően Jeromostól kölcsönzött fordulattal") Tertullianus tömörségre törekvő, s talán ezért is igen hatásos stílusát: ahány szó, annyi mondat, ahány mondat, annyi győzelem.* 100 w Vö. Hieron. epist. XLVIII,13: legite Platonem, Theophrastum, Xenophonta, Aristotelen et reliquos [...]. Quae verba non sensuum? Qui sensus non victoriae? [A kiemelés tőlem - Sz. G.] - A feltételezhető párhuzamra már R. S. Moxon is utalt: The Commonitorium of Vincentius of Lerins (Cambridge Patristic Texts; szerk. A. J. Mason), Cambridge 1915, 75. §14. 100 Vincent Lirinensis (Lerinumi Szent Vince), Commonitorium [‘Emlékeztető’], 18: cujus /sc. Tertulliani/ quot paene verba, tot sententiae sunt; quot sensus, tot victoriae.
