Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zádorvölgyi Zita: Felekezeti élet a tizenhárom amerikai gyarmaton a 18. században
Felekezeti élet a tizenhárom amerikai gyarmaton a 18. században 13 sára történő kísérletet szigorúan tiltott, de nem avatkozott az egyházak és az államok helyi viszonyába.10 A Cambridge Platform elfogadásától az állami támogatás elvesztéséig: a kongregacionalista Új-Anglia Új-Anglia az északkeleti amerikai gyarmatok, később Maine, New Hampshire, Vermont, Massachusetts, Connecticut és Rhode Island államok alkotta régió, ahol Massachusetts gyarmatát nevezhetjük dominánsnak, és központját, Bostont az északi kolóniák legfontosabb városának. Connecticut, Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island gazdasági erejét az önellátásra termelő farmok és a tengerparti kereskedelmi tevékenység adta. A terület túlnyomórészt kongregacionalistának számított,11 ám az anglikán egyház hivatalos jelenlétével is számolni kellett. Az anglikánok azonban csak a nagyvárosokban, Bostonban és New Havenben tudtak nagyobb számban híveket szerezni, ott viszont nem is csupán a felső társadalmi rétegekben. A kis baptista közösség Bostonban is rendelkezett templommal, de szívesebben élt a toleránsabb Rhode Island-i légkörben.12 A vallási kisebbségekkel szembeni türelmetlenség egyik legszélsőségesebb megnyilvánulása a korszakban négy kvéker felakasztása volt az 1660-as évek fordulóján, ám az erőszakos fellépést kevesen helyeselték. A kongregacionalista elnevezés latin eredetű, jelentése, „az összegyűjtöttek”, és a kálvinista alapokon álló kongregacionalista gyülekezetek teljes önállóságára utalt. Hitük szerint Isten „gyűjti össze őket”, ezért nem alkottak egyházszervezetet, csupán szövetségeket. Az egyes kongregációk lelkészeiket („minister”) maguk választották. Megjegyzendő, hogy a 18. századi észak-amerikai kongregacionalistákra erős hatást gyakorolt a puritanizmus. 10 Amar, 1998. 32-33. p. 11 Új-Anglia kongregacionalista múltja a 17. század első feléig nyúlik vissza. Az angol polgárháborúban győztes puritánok az anyaországban csak a restaurációig élvezhették győzelmüket, Észak-Amerikában azonban korai vezetőik, a connecticuti Thomas Hooker (1586-1647), a massachusetts-i John Cotton (1594-1652), Thomas Shepard (1605-1649), és a New Haven-i John Davenport (1597-1670), rendkívül sikeres másfél évszázadot alapoztak meg számukra. Ugyanakkor a felekezet kezdettől fogva türelmetlen volt nemcsak más denominációk tagjaival, hanem saját belső ellenzékével is. Utóbbit az egyházból kitagadott Roger Williams (1603 k. - 1683) és Anne Hutchinson (1591-1642) példái bizonyitják. NOLL, 2002. 37-39. p. 12 Bumst ed - Van De Wei ering, 1976.3-4. p.
