Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Annamária: Az erdélyi fejedelmek szerepe a kassai és az eperjesi református gyülekezetek alapításánál
6 Egyháztörténeti Szemle XYI/2 (2015) romisszumra hajló tanítását vallották. így illették kripto-kálvinizmussal a kassai magyar prédikátort, Thoraconymus Mátyást. Ő végül is a 8o-as évek elején Kassát elhagyta, és a református hithez való viszonyát azzal is bizonyította, hogy Sárospatakon vállalt tanári állást, később az iskola rektoraként is működött.12 * * 15 A kassai evangélikus városvezetés minden irányban nagyon felügyelt az evangélikus hit kizárólagosságára, ezért 1581-ben megbízta az evangélikus prédikátort, hogy tartsa szemmel az iskolákat is, nehogy valamiféle kálvini tanítás terjedjen ott.« Minden tiltó intézkedés ellenére a reformátusok száma Kassán egyre csak nőtt. Ebben a magyar prédikátorok játszottak jelentős szerepet, akik népszerűek voltak Kassa magyar lakossága körében, de a törökök által uralt területekről is sok református bevándorló érkezett a városba. Viszont ezek a változások sem tették lehetővé a kassai reformátusok számára, hogy megalakítsák saját városi gyülekezetüket. Ennek legfőbb akadályát a város evangélikus vezetése jelentette, mely - hasonlóan más felső-magyarországi szabad királyi városokhoz - szigorúan őrizte a város vallási homogenitását. A református hívek csak magánházakban vagy valamelyik vidéki gyülekezetben tarthatták istentiszteleteiket, leggyakrabban a közelben fekvő Bárca faluban.“» Ebben a helyzetben fontos szerepe lett az erdélyi fejedelmeknek, akik nagymértékben hozzásegítették a kassai reformátusokat a gyülekezet megalakításához. Már Bocskai István is tett erre irányuló lépéseket, miután 1604 őszén Kassa városát választotta székhelyévé. A kassai magyar prédikátori helyet Bocskai István kezdeményezésére az ő udvari papja, Alvinczi Péter foglalta el. Alvinczi akkor már ismert teológus, korábban váradi református papként és bihari esperesként tevékenykedett. Nagy szerepe lett abban, hogy református volta ellenére, mint az evangélikus gyülekezett papja, sikerült viszonylag békés módon elérnie a református hit további terjedését és a két protestáns gyülekezet .több évig tartó békés együttélését. Természetesen Alvinczinak — mint az evangélikus gyülekezett tagjának - külsőleg be kellett tartania a lutheri ortodoxia elemeit (eskütétel az Augusztánára és a Liber Concordiaera, az úrvacsoránál az ostya használata, templom berendezése), de a vallási életbe sikerült beépítenie a református felfogás több elemét. Elvetette az alba hordását és az egyéni gyónást. Részt vett az abaúji esperesség zsinatain, káplánjait az abaúji esperes iktatta be. így lehetővé tette a kálvinizmus elemeinek beszivárgását az evangélikus gyülekezet életébe és annak fokozatos transzformációját reformátusra. Mindemellett kitűnő teológusként nagy elismerést szerzett magának Kassa lakossága körében. Alvinczi tevékenysége idején lényegében íratlan unió jött létre a kassai evangélikusok és reformátusok között, mely egészen 1634-ben bekövetkezett haláláig tartott.« 12 Sebők Marcell: Humanista a határon. A késmarki Sebastian Ambrosius története. Bp., 2007. 177. p.; Szentimrei MIHÁLY: A sárospataki református kollégium története. Sárospatak, 1996. 9. p. « Szabó Lajos: Kassai kálvinista krónika. (1644-1944) Kassa, 1944. (továbbiakban: Szabó, 1944.) 6. p. “> Szabó, 1944.6-7. p. 15 RÉVÉSZ Kálmán: Százéves küzdelem a kassai református egyház megalakulásáért. Bp., 1894. (továbbiakban: RÉVÉSZ, 1894.) 18-27. P-
