Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Baros-Gyimóthy Eszter: Felekezetiség és társadalmi identitás

158

Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015)

testáns gyülekezeti demokrácia szerves részét képező, versengő választás a hétköznapi életükben is az előrelépésre, a fejlődésre ösztönözte őket. A türelmi rendelet kihirdetése után a lehetőségeik keretei kitágultak, és az evangélikus családok megtalálták számításaikat, például az egyesületi életben. A dualizmus korára azonban visszahúzódik ez az erős evangélikus pozíció. Tóth Árpád több okban látja ennek a magyarázatát, pl. a családok kihaltak vagy elvándoroltak, magyarosították az addig német csengésű neveiket.

Kertész Botond (Evangélikus Országos Múzeum) a Mi a protestáns? Felekezeti, nemzeti és közéleti szempontok a reformkori protestáns uniókísérlet kapcsán c. előadásában először a magyarországi uniókísérleteket tekintette át, majd Kossuth Lajos, gróf Zay Károly, Fáy András, Szoboszlai Pap István és Jozef Miroslav Húrban unióról vallott nézeteit ismertette. A vizsgálatok alapján kitűnik, hogy a teológusok, lelkészek kevésbé voltak nyitottak a kérdés kapcsán, mint a világiak, például Kossuth vagy Zay. A református Fáy inkább a gyakorlati oldalról közelít a problémához: kérdések és konkrét lépések leírásával. A nemzeti megfontolások elsősorban a szlovák nemzetiségű Húrban írásaiban merülnek fel, aki ellenezte az unió létrehozását.

Rada János (Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézet) A hazafiság és a felekezetiség konfrontációja egy antiklerikális pap naplójában c. előadásában Kuti Márton kanonok naplóbejegyzéseibe nyújtott betekintést. A székesfehérvári pap gondolatait 1874-től 1910-ben bekövetkezett haláláig jegyezte fel, majd a 16 kötetes naplót a katolikus egyház több évtizedre titkosította. Kuti Márton többször adott hangot szabadelvű érzelmeinek, többek között 1869 őszén az országos autonómia kongresz- szuson, ahová az egyházmegyei papság választotta meg követnek. A bejegyzésekből egy pap alakja rajzolódik ki, aki Rómához lojális és a magyar emberé, aki a szabadságharcban maga is fegyvert fogott. Kuti azt vallotta, hogy az ultramontanizmus elvével szemben a hazafiság előbbre való.

„Most mindenki hívő s buzgó lett, még a cigányok is. Mi reformátusok alig maradtunk.” Vallási és etnikus identitásmezők, felekezeti pluralizmus egy erdélyi kistérségben c. előadásában Simon Zoltán (Miskolci Egyetem BTK Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet) a Marosvásárhely vonáskörzetéhez tartozó az Alsó-Nyárádmente vallási-etnikai közösségében végzett kutatásainak néhány eredményét ismertette. A magyarlakta terület ma homogén református vallású, de nem volt ez mindig így. A Nyárádkarácsonyfalván lakó magyarok ősei betelepült görög katolikus vallású román nemzetiségűek voltak, akik nyelvükben asszimilálódtak. Bizonyítják ezt a temetőben olvasható magyar nyelvű sírfeliratok is. Az 1940-es évektől nyíltan vegzálták az itt élőket vallásuk miatt, ezért sokan közülük a református hitre tértek át. A rendszerváltás után a görög katolikus egyház nem kapta vissza a nyárádkarácsonyfalvi templomát. Simon Zoltán az előadás második felében a kalapos-Gábor cigányokkal ismertette meg a hallgatóságot. A nemzetségekbe szerveződő, hajdanán foltozó cigányok nemesi voltukat presztízstárgyakkal pozícionálják. Vallásukat tekintve az adventista egyházhoz tartoznak, amelynek itt nagyjából 1500 teljes jogú tagja van, és körülbelül ugyanennyi a jelöltek száma is.

Nagy Károly Zsolt (MTA BTK Néprajztudományi Intézet) a kárpátaljai felekezeti identitástudat meghatározó tényezőit mutatta be a Kisebbség,