Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szlávik Gábor: Henrike Maria Zilling Tertullianus-kutatásai

14

Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015)

harmadik részében részletesebben is foglalkozik Tertullianus teológiájával (139-180).57

(III.3.1.) Zilling (aki korábban megcáfolta már a szerzőnkkel kapcsolatban többször hangoztatott skizmatizmus vádját58) itt mindenekelőtt Tertullianusnak mint teológiai gondolkodónak az eszkatológiához és az apokaliptikához való viszonyát vizsgálja meg.59 Ennek eredményeképpen arra a következtetésre jut, hogy ez az észak-afrikai egyházi író nem számolt azzal, hogy a világ elmúlása a közeli időkben bekövetkezik.60 Ez azután lehetővé tette számára, hogy megjelenítse a keresztény Római Birodalom képét hallgatói (majd olvasói) előtt. Hasonló álláspontot képvisel Tertullianus az utolsó idők eljövetelének időpontjával kapcsolatban is. Nem utasítja el, ám teológiai gondolkodásának mintegy perifériájára helyezi át a keresztény tanításnak ezt a központi elemét.61 Tertullianus láthatóan az apokalipszis közeli bekövetkeztének lehetőségével sem számol. így arra biztatja a keresztényeket, hogy imádkozzanak a Birodalom fennmaradásáért,62 * * és külön könyörögjenek Istenhez a császárok jólétéért65 is.

(III.3.2.) Az Apologeticumban kibontakoztatott eszmével, ti. azzal a gondolattal, miszerint Isten alattvalói, a keresztények egyszersmind a császár alattvalói is lehetnek, amennyiben az uralkodó aláveti magát Isten akaratának, Tertullianus az „engedelmesség teológiáját” (Gehorsamstheologie) alapozta meg.6'1

Marie Theres (sic!) Fogért korábbi kutatási eredményeiből65 kiindulva, Zilling részletezően jeleníti meg számunkra azt a folyamatot, amelynek során Tertullianus az Apologeticumban (majd az Ad Scapulam címet viselő iratában) a Birodalom lojális, a császárral szemben engedelmességet tanúsító keresztény állampolgárának alakját jeleníti meg. A Severus-kori

57 Teil III: 139-180 (Tertullians Theologie).

58 Zilling, 60: „Nach seiner Hinwendung zum Montanismus war Tertullian kein bewußter Schizmatiker, vielmehr hat er sich, legitimiert durch die Weisungen des Parakleten, als disziplinärer Erneuerer der Kirche verstanden” (a kiemelés tőlem - Sz. G.). Zilling ezzel kapcsolatban David Rankin munkájának 27-40. oldalaira hivatkozik: Tertullian and the Church, Cambridge 1995 (Part. I. Cap. 2: Tertullian's relationship to the Catholic church).

59 Teil III. Kap. 1.1.-1.4.3: 139-155 (Tertullians Haltung zur Eschatologie und Apoka- lyptik).

60 Hasonló álláspontot képviselt Tertullianus montanista korszakában is. Részletesebben Id. ehhez: D. Rankin, Tertullian and the Church, Cambridge 1995, 50; vő. 97 sk. és passim.

61 Zilling, 154: „Tertullian hielt zwar grundsätzlich an apokalyptischen und eschatologi- schen Erwartungen fest - sie sind Kembestand der christlichen Lehre und können nicht aufgegeben werden ohne den Glauben an Christus zu verlieren -, verlagerte diese Begründungen aber an die Peripherie seines theologischen Denkens”.

62 Apol. 32,1.

63 Apol. 30,1; vö. 32,1.

64 Részletesebben ld. ehhez: Teil III. Kap. 2:155-170 (Theologie des Gehorsams).

65 M. Th. Fügen, Revolution und Devotion? Anmerkungen zum Widerspruch der frühen Christen gegen das römische Kaisertum, Rechtshistorisches Journal [RJ] 11 (1992), 72-84.