Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szlávik Gábor: Henrike Maria Zilling Tertullianus-kutatásai

Henrike Maria Zilling Tertullianus-kutatásai

15

Karthágóban tevékenykedő egyházi író a páli tanítás szellemében66 jelenti ki, hogy a császár Isten rendelése folytán lett uralkodó, vagyis már többé nem isten vagy istenséget megillető kultikus tiszteletben részesített személy. Alattvalóinak ekként kell félniük és tisztelniük őt.

Tertullianus ezzel Isten és a császár személyének következetes kettéválasztására formál igényt. A vallás és a politika egysége a karthagói egyházatyánál csak ezen egység keresztény felfogásában lenne lehetséges. Csak ebben a szellemben válik érthetővé az az Apologeticumban megfogalmazott „birodalmi szintű teológia” (Reichstheologie), amellyel Tertullianus a „pogány” filozófus, Celsus kritikájára kívánt hatásos választ adni.67

A fentiek összessége úgy is érthető, hogy csak egy keresztény császár tudja biztosítani a kereszténnyé lett Római Birodalom, az orbis christianus fennmaradását. A „pogány” istenekben hívő orbis Romanustól Tertullianus megtagad minden nagyságot. Egy ilyen állam esetében úgy véli, joggal vonhatja kétségbe az „örök időkön át tartó” fennmaradást.

Ezeknek, a Birodalom egészét szem előtt tartó teológiai gondolatoknak a megfogalmazása során Tertullianus nemcsak szenvedélyes természetének nyit teret.68 Nem egy esetben határozott ügyességet is tanúsít. Az északafrikai egyházatya úgy fogalmazza meg a kereszténységnek a római világ birtoklására formált igényét, hogy közben az uralkodó személyét jószerével érintetlenül hagyja. Zilling könyvének vonatkozó fejezetében6? igen szemléletesen mutatja be, hogy miként kezeli egy keresztény szerző a császár alakját, akiben egy végtelen erejű földi hatalom képviselőjét látja.

(III.4.1.) Zilling könyve negyedik (záró) részének középpontjában egy, a tertullianusi Apologeticummal nemcsak tárgyában, de stílusában, argu- mentációs metódusában és vélelmezhető célközönsége okán is sokban rokonítható irodalmi alkotás vizsgálata, Siccai Arnobius Adversus nationes címmel ránk hagyományozódott iratának az elemzése áll (181-206).70

Hieronymus bizonysága szerint a kereszténységet korábban támadó numidiai „pogány” rhétor, Arnobius ezzel, a Kr. u. 303 és 305 között keletkezett iratával indokolta meg megtérésének őszinte voltát városa - Sicca Veneria71 - püspöke előtt. A megtérés egy álom hatására ment végbe, az ezt követően készült irat pedig szerzőjének igaz kereszténységét volt hivatva

66 Róm 13,1-7; vö. : Zilling, 163.

67 Ez utóbbihoz ld. : Zilling, 173.

68 Zilling szerint az a szenvedély, amellyel Tertullianus ide vágó nézeteit képviseli, egyben jellemének egy vonására is rávilágít. Ez leginkább a fanatizmussal határos, túlfeszített állapotként jellemezhető: i.m. 207.

6? Teil III Kap. 2: Theologie des Gehorsams, 155-164; vö. még 125 skk

70 Teil TV: Arnobius von Sicca und Tertullian. - A Siccai Arnobius munkájához magyar kutatótól újabban ld. Kiss Sebestyén doktori disszertációját: Apuleius christianus? (Arnobius: Adversus nationes), Debreceni Egyetem, BTK, 2006. A disszertáció szerzője nagy valószínűséggel nem ismerte Zilling munkáját. A doktori értekezés bibliográfiai apparátusának tételei között ugyanis nem szerepel Zilling itt ismertetett könyve.

71 Ma El Kef Északnyugat-Tunéziában. A város hivatalos neve a Római Birodalom időszakában Colonia Iulia Sicca Veneria Nova volt: CIL VIII,15858. Vö. Zilling, 186 sk.