Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Pillanatképek a magyar református lelkészség történetéből
--------------------------- “A KATEDRÁRÓL” --------P illanatképek a magyar református lelkészség történetéből* Csohány János Lelkészképzés A reformáció kezdetén nem ritkán római katolikus világi lelkészek, vagy szerzetesek, köztük számos ferences barát, olykor magasabb rangú klerikusok, kanonokok, apátok, archidiakónusok (főesperesek) adták a református lelkészek egy részét.* 1 Nem egyszer ők először evangélikusokká lettek, és később tértek a helvét hitvallású, mai szóval a református egyházba. A következő lelkészi nemzedék már a reformáció jegyében végezte tanulmányait, vagy tanulmányai alatt lett a reformáció híve, köztük is az 1550-es években nem egy evangélikus lelkészből tért át reformátussá. A lelkészek nagyobb része hazai főiskolán végezte tanulmányait és szolgálatba állása előtt tett vizsgát az egyházkerületi közgyűlés, akkori nevén szuperintendenciális vagy generális zsinat előtt. Őket itthon tanultaknak, domidoctus-oknak hívták. Szolgálati helyet az egyházmegyék, reformátusoknál traktusok zsinata biztosított, amelyen az egyes egyházközségekben adandó lelkészi javadalmat is meghatározták, annál kevesebbért senki sem vállalhatott lelkészi állást abban az egyházközségben. Számos tanulmányait itthon befejezett diák külföldi egyetemekre, akkori szóhasználattal akadémiákra ment továbbtanulni, költségeiket hazai Elhangzott az Európa, a keresztyénség és a magyar reformátusság múltja, jelene és jövője c. konferencián, 2013. augusztus 4-én Kassán. 1 Markai LÁszÓ: A keresztyén egyház története Magyarországon a XVII. század végéig. Debrecen, 1991. (A Debreceni Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének Tanulmányi Füzetei, 15.) (továbbiakban: Makrai, 1991.) 23-36. p.; Tóth Endre: A tiszántúli egyházkerület igazgatásának és az esperesi egyházlátogatásnak rendje 1762-ből. Részletek a magyar református egyház igazgatásának történetéből. Debrecen, 1964. 81. p. (továbbiakban: Tóth, 1964.) A szerző részletesen ismerteti a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Debreceni Református Kollégiumi Levéltárban általa talált Constitutiones Venerabilis Superintendendae Trans Tibiscamae, ad regimen ecclesiarum in eiusdem gremio existentium pertinentes cimen 1762-ben a superintendenciális zsinat helyett és nevében működött gyűlés alkotta esperesi vizitációs utasítást, amelyet bevezetéssel és megjegyzésekkel is ellátott. Az egész addigi magyar helvét reformáció egyházigazgatási, iskolázási történetét is bemutatja, sőt kitekint a későbbi korok egyházalkotmányának alakulására. Ezért szinte lehetetlen egy-egy kérdésnél a mű konkrét lapjára hivatkozni, mert ugyanarról több helyen szó van. A Constitutiones-t Tóth Endre szövegében ezen a módon idézi, ezt tesszük mi is, ha magáról a ConstitutionesTŐl lesz szó. Ld. még: BÖLCSKEI GUSZTÁV: A kezdetektől a váradi iskola beolvadásáig. (1660) In: A Debreceni Református Kollégium története. Bp., 1988. 9- 42. p.; Fekete Károly: A Debreceni Egyetem bölcsője a város Református Kollégiuma. In: A Debreceni Egyetem története 19x2-2012. Szerk.: Orosz István - if). Barta János. Debrecen, 2012.15-18. p.
