Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Pillanatképek a magyar református lelkészség történetéből
Pillanatképek a magyar református lelkészség történetéből 97 patrónusok, rektorián töltött évük alatt keresett pénzükből, továbbá külföldi egyetemeken pályázható ösztöndíjakon - ezek között voltak kifejezetten magyarországi diákoknak szólók is - tanultak. A külföldön eltöltött ösztöndíjas tanulmányi idő különböző volt, akadtak, akik éveket töltöttek hazájuktól távol, és több egyetemet is felkerestek, sok esetben más-más országban lévőket. A külföldről hazatért diákokból ún. akadémikus lelkészek lettek. Az akadémikus lelkészeket is a generális zsinat vizsgáztatta és ordinálta, lelkészi állást pedig nekik is a traktuális zsinat döntése alapján lehetett vállalniuk. Néhányan hazatérve egy-egy főiskolán tanári állást töltöttek be különböző név alatt és különböző ideig. A 17. században kezdődött a hosszabb ideig, a század vége felé az élethosszig tartó professzorság bevezetése, addig fél- vagy egy tanévet töltöttek rektorként a főiskolán, ahol ők voltak az akadémiát járt tanárok és az intézmény tanulmányi igazgatói, a többi tanár (publikus praeceptor) a nagydiákok közül került ki, akik bizonyos számú tanéven keresztül végzett tanítás után külföldi akadémiákra mentek a praeceptori fizetésükből. Ez egyrészt olcsóvá tette a hazai protestáns iskolázást - mivel az evangélikusok iskolarendszere is hasonló volt -, másfelől biztosította a külföldi tanulmányutakra jutást, a rectorok, illetve később a professzorok pedig a legfrissebb nyugati tudományos eredményeket hozták haza. Egyes korszakokban a politikai hatalom éppen ezért akadályozta, más időszakokban egyenesen tiltotta a protestáns diákok külföldi tanulmány- útját. A kommunista uralom időszaka is ilyen volt. A hazai református lelkészképzés az évszázadok során élen járt a hazai iskolázásnak a kor színvonalán tartása terén, ezért a református iskolák, főiskolák is felvették a versenyt más felekezetekéivel és az állami hasonló intézményekkel. 1914-ben megnyílt a debreceni egyetem, amelynek református hittudományi kara elsőnek tagolódott egy állami egyetembe egészen 1950-ig, amikor az állam más egyetemek teológiai karaival együtt azt is kiiktatta az egyetem kötelékéből.21990-ben azonban ismét megkapta a Budapesti Református Teológiai Akadémiával együtt az egyetemi jogot, hasonló helyzetben van a kolozsvári és a komáromi teológia is. A lelkészképzés történetében minden korban a legjobban képzett lelkészeket igyekezett adni a gyülekezeteknek, tanintézeteknek és a 19-21. században egyre gyarapodó új szolgálati ágaknak. A reformáció kora kezdeti szakaszában kialakult kényszerhelyzetben született lelkészképzéséhez tért vissza a Szovjetunió idején a kárpátaljai magyar reformátusság. Az ateista szovjet állam nem engedte református lelkészképző intézet felállítását, hanem amikor már katasztrofális lett a lelkészhiány, azt megengedte, hogy néhány ifjú lelkipásztorok házánál tanuljon. A különböző tantárgyakat különböző lelkipásztorok oktatták, és akkor, amikor az egyes tárgyakat tanulták a teológus növendékek, az azt a tárgyat oktató lelkipásztor parókiáján történt oktatásuk. A reformáció korában Huszár Gál római katolikus presbiter rangú plébánost vádolta 2 Fekete Károly: A Református Hittudományi Kar. In: A Debreceni Egyetem története 1912-2012. Szerk.: Orosz István - ifj. Barta János. Debrecen, 2012. 115-140. p.; Szabó László Ambrus: A Debreceni Református Teológiai Akadémia megalakulása és működése a Kollégiumban. In: A Debreceni Református Kollégium története. Szerk.: Barcza József. Bp., 1988. 307-324. p.
