Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Adalékok Debreceni Ember Pál kéziratban maradt szövegeinek irodalmi hagyatékához

62

Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014)

zadban. Ezeknek azonban több másolata ismert: egy 1708-as és egy 1722- es kézirat. Az 1708-ast több kéz másolta Sinai Miklós megbízásából.« A másodikat Ember Pál veje, Szathmári Paksi Mihály köréhez szokás kötni, ezt 1722-ben láttamozták Helmeczi István és Zádorfalvi Márton, mint a készülő kiadvány hazai egyházi felsővezetésben lévő cenzorai.“*6 Ezután pedig egy táblázatban jelenítjük meg, hogy nyomon kísérhető legyen a zempléni jegyzőkönyv ősszövegének alakulása az 1708-as, 1722-es kéziratok és végül az 1728-as Lampe-féle editio között a szövegkiadások rendjében. Újabban mind a zempléni jegyzőkönyv egyházlátogatási feljegyzéseinek (köztük a tiszáninneniek esküformuláival) van korszerű kiadása, mind az 1728-as megjelenésű egyháztörténetnek van magyar fordítása, melyek a pataki kollégium tudományos műhelyében fogantak.« (Ld. 4. sz. melléklet.)

Igen tanulságos, ha csak röviden is, végigkísérni a több kézen átment szövegek lassú átalakulását, s recepciótörténetét. (A mellékletben a vastaggal szedett részek mutatják a különbségeket.)

A Miskolci Csulyak-féle zempléni jegyzőkönyv lelkészi esküformájának latin fejlécében lévő személyes megfogalmazást Ember Pál érthetően átala- kitotta semleges formájúvá (a „nostris Ecclesiis” helyett „in Ecclesiis Dioeceseos Zempleniensis” áll). Az Sinai-féle 1708-as változatban hemzsegnek a ligatúrák, a tömörítés különböző jelei: több kéz nyomát viseli a kézirat, s ez jelzi, hogy itt a cél a kész szöveg gyors rögzítése, korabeli sokszorosítása volt. Ezzel szemben a Szathmári Paksi-féle 1722-es másolat alig alkalmaz ilyen eszközöket, inkább tűnik ez a nyomda számára előkészített szövegnek. Az 1728-as kiadványban pedig jól megkülönbözethető, hogy miként halad a narráció, s hogyan simulnak egymásba a különböző helyekről származó citátumok: itteni példánkban látszik, hogy a bevezető után található részek - az idézés elvárási rendje szerint - kurziválva szerepelnek.

Vannak általánosabb különbségek, melyek a kora újkori íráskultúra sajátságaiból fakadnak, és egyedi retorikai vagy stilisztikai szemléletet nem képviselnek. Ilyenek például a következő esetek. Az aláhúzás a nyomtatásra szánt szövegnél a kurziválás helyett áll. A vesszők sok helyütt a dikcióhoz szabott szünetek szerinti tagolást jelenítik meg. A kisbetű-nagybetű különbség lehet egyedi jelenség is (az írás miatt nagyobbnak látszik a korabeli kézírásos szókezdő v, de tulajdonneveknél egész más arculatot ölt ugyanebben a helyzetben); hasonlóan a t és c írása (az „obedientia” szó esetén a kisbetűs szöveg olvasható mindkét módon). Az egyes és többes szám váltá« Historia Ecclesiastica Regni Hungáriáé bipartita. Ed.: Ember, Paulus Debreceni. [Másolat.] 1708. - Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtára, (továbbiakban: DMREK. RK.) K. 1. 29., 223-224. p.

“>6 Historia Ecclesiae... Ed.: Ember, Paulus Debreceni. [Másolat.] 1722. - Bodleian Library, Oxford. Mss. I. Add. 57. (továbbiakban: Ember, 1722.) = Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára. Mf. 2558/IV., 6sv-66r.

«7 Dienes, 2001. 379-380. p.; Dienes-Kovácsné, 2009. 529. p. Itt mégis az eredetit használtam. Az alapvető filológiai érven kívül ezek szövegkiadási megoldásait nem találtam ideillőnek (az előbbi ellen az indok a köznyelvi megértést megcélozó betűátírása, az utóbbitól annak szerkesztésbeli s nyelvi fogyatékosságai intettek el). A szöveghatárok közti tagolást egyedül a parallelizmusok miatt jelöltem ki.