Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században

90

Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014)

Az evangélikus lelkészek és tanítók elvesztették lehetőségeiket a hivatásuk gyakorlására, és a pozsonyi reverzálisok értelmében sokan határon túlra mentek. Czabán Izsák először Németországban keresett kiutat, de egy rövid torni, danzigi és tübingeni tartózkodás után Erdélyben, Nagyszebenben kötött ki, ahol néhány év múlva helyi papnak is megválasztották.8'* Ladiver Éliás rövid tiszolci és késmárki működés után szintén Tómba ment, s onnan tovább Danzigba és Königsbergbe, majd a lengyelországi Leszno városába. A végén elfogadta a nagyszebeni tanítói állást a helyi gimnáziumban, ahonnan Segesvárra hívták rektornak. Sikeresen megreformálta az ottani gimnáziumot, és a városban maradt az 1682- es magyarországi hazatéréséig.88 Száműzetésbe vonult több diák is, mint például Rezik János, aki Tornban fejezte be a tanulmányait.84 * 86

A vármegye területén 1672-73-ra teljesen megszűnt az evangélikus iskolaügy. A vidéki iskolák vagy elhagyatottak voltak, vagy a katolikus papok kezére kerültek, akik a jezsuitákkal közösen átvették a városi gimnáziumokat is. A gimnáziumok tanárainak és a parókiái iskolák rektorainak vagy külföldre kellett menekülniük, vagy valahol vidéken rejtőztek el a hivatásuk gyakorlásának lehetősége nélkül. Illegális működésüket a hivatalok szigorúan büntették. Problematikus volt viszont az új katolikus iskolák látogatása, mert a protestáns lakosság teljes mértékben elutasította.

Az oktatás és az iskolaügy állapota mélypontra került, s ez egészen a nyolcvanas évek elejéig tartott, amikor a Thököly Imre vezette felkelés hozott változást. Mivel Sáros vármegye a kezdetektől fogva a felkelés területére esett, ez az iskolák és a templomok visszaszolgáltatását jelentette az evangélikusoknak. Amikor 1681-ben a soproni országgyűlésen elfogadták a vallási törvénycikkeket (25. és 26. törvénycikk), ezek Sáros vármegyében ugyanúgy, mint majdnem egész Felső-Magyarországon nem az ún. artikuláris helyekre vonatkoztak, hanem a templomok és az iskolák ügyében elismerték a status quo-t.87 A vármegyében így már legálisan működhettek a mezővárosi és a falusi egyházi iskolák.

Amikor a Habsburg-seregek mind a három szabad királyi városból kivonultak 1682 augusztusának közepén, a polgárok a kurucokkal közösen elfoglalták a templomokat és az iskolákat. A felkelő seregekkel együtt többnyire a papok és a tanárok is visszatértek a városokba, akik a megújult gimnáziumokban megkezdték a rendes oktatást. A gimnáziumoknak sok problémával kellett megküzdeniük, például a pénzhiánnyal, a túl nagy létszámú diáksággal (az előző korszak okozta oktatáskorlátozás miatt), valamint a tanárhiánnyal.

84 Hazájába már nem tért vissza, és ebben a hivatalban dolgozott haláláig, 1707-ig a fia is, János (Eperjesen született), aki nagyszebeni várnagy és Erdély szász polgárságának grófja lett. BINDER, Paul: Slowaken und Zipser in Siebenbürgen. In: Éliás Ladiver a Michal Gregus, osobnosti a ich dielo v obraze doby. Presov 1995, 98.1.

88 Fabiny, T.: i. m.., 27.1.

86 Eperjesi á. h. evangélikus gyülekezet Levéltára: Series Primariorum Professorum et Rectorum prout et eorundem collegarum schola, et Collegio Eperiessiensi Praepositorum.

87 Novellae seu Articuli Regni Hungáriáé. Corpus luris Hungarici, lymavia 1734, 332 - 333-1-