Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században
Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században 91 A sárosi iskolaügy legnagyobb sikerét egyértelműen a Felsőmagyarországi Rendek Kollégiuma tevékenységének visszaállításával érte el, amely viszont egész sor problémával küzdött. Thököly Imre, a felkelés vezetője volt az, aki személyesen foglalkozott az iskola működésével, valamint hozzájárult a fejlesztéséhez is, az iskola volt diákjainak egyikeként és az iskola egyik fő támogatójának fiaként. Mivel az 1673-as elkobzások eredményeképpen a kollégium elvesztette az összes vagyonát, Thököly a Tállya város határában található 600 hold tokaji szőlővel, valamint Rimaszombat bevételének a felével ajándékozta meg.88 Rektorának visszahívta a száműzetésből kedvenc tanárát, Ladiver Illést. Vele együtt tanította még a felsőbb évfolyamokat Schwartz János és Sapphun Henrich György.89 Ladiver aztán idehívta még tanárnak a volt diákját is, Rezik Jánost, aki éppen akkor Tornban dolgozott tanárként.90 Ezeken a híres professzorokon kívül az alsóbb osztályokat kevésbé ismert tanárok tanították még, tehát a kollégium tartalmával és szerkezetével teljes mértékben eleget tett az 1666-1670-es törvényeknek. Többéves protestáns oktatás hiánya után az evangélikus képzést az alapoktól kellett újraépíteni. Ennek következtében nagymértékben megnőtt a diákok száma nemcsak a magasabb, hanem az alacsonyabb osztályokban is, s nem egyszer felnőtt korúak is jártak az iskolába. Az oktatás megfelelő működésének bebiztosítását a felkelés vezére támogatta, valamint a régi adományok felújításával egészítették ki. A költségek egy részét, illetve az alkalmazottak fizetését Eperjes város vállalta magára.91 Thököly közbenjárásával pedig még a svéd király is támogatta az iskolát.92 így természetes volt, hogy Epeijes város után a kollégium is határozottan a jótevőjének, Thököly Imrének az oldalára állt. Ebben a szellemben tartattak meg az iskolai ünnepségek, az évnyitó és a záró vizsgák is. A kollégium tanárai több népszerű írásban és más művekben is hangsúlyozták a Thököly-felkeléshez való hűségüket.^ így ebben az időszakban (1682-1686) nagyon is jellemző az Ladiver becézése, „Collegium Thökölyanum". A felkelés leverése után a vármegyét 1685 nyarán és őszén ugyan a Habsburg-hadsereg foglalta el, de az egyházi helyzet még egy ideig változatlan maradt. A soproni törvénycikkeknek köszönhetően továbbra is működhettek a vármegyében a mezővárosi és a parókiái iskolák. Mint ahogy a három szabad királyi városban is, az evangélikusok továbbra is élvezhették az egyházi birtokokat, köszönhetően a kapitulációk kedvező feltételeinek 1685 nyarán (Eperjesen és Bártfán). A templomok részbeni elveszítése után is működtek még az evangélikus iskolák egészen 1686-ig. A templom- és parókia elkobzását Csáky István gróf felső-magyarországi főkapitány bizottsága hajtotta végre 1687. január elején, aki így az uralkodó parancsá88 Hörk, J.: Az Eperjesi ev. kér. Collegium, 42.1. 89 Fabiny, T.: i. m., 28.1. 90 Series Primariorum. 91 Sä Presov, Pob. Presov, Mag. Presov, Knihy, II. A - a, 8,15: Számviteli könyv 1684 - 85. 92 Hörk, J.: Az Eperjesi ev. kér. Collegium, 44.1. 98 Ilyen volt például Ladiver ünnepi verse 1683-ból: Natale presagium victoriarum Emerici Thököly. Fabiny, T.: i. m., 28.1.
