Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században
Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században 89 elején a helyőrség parancsnoka az egri kanonokkal együtt kobozta el a szlovák és a német evangélikus templomot, s ugyanakkor a parókiái és az iskolai épületet is.78 A már 1672 nyarának végén bekövetkező események is átmeneti változásokat hoztak a felekezeti és politikai viszonyokban. Amikor 1672 szeptemberében a Tiszántúlról betörtek a kuruc csapatok Felső- Magyarországra, néhány nap leforgása alatt elfoglalták Sáros vármegyét mind a három várossal együtt.7« Az evangélikusok a kurucok segítségével visszakapták a templomokat és iskolákat, néhány helyen pedig elindulhatott a tanítás is. A kollégiumba visszaérkeztek a tanárok, és megkezdődhetett az új iskolai év. A változás azonban nem sokáig tartott, mivel a kurucoknak már október végén el kellett hagyniuk a vármegyét. Egyedül Eperjes nem adta meg magát, és a polgárok segítség nélkül 1672 végéig védték a várost. Természetesen az újonnan kialakult helyzetben az evangélikusok megint elveszítették a templomaikat és az iskoláikat. Kisszebenben a hadsereg már 1672 decemberében elfoglalta a gimnáziumot, viszont Eperjesen és Bártfán csak a következő év tavaszán.80 A vármegye területén több tucat falusi iskolát kellett elhagyniuk a rektoroknak és a papoknak. Néhány hónap múlva, 1674 nyarán több sárosi prédikátort és tanítót is berendeltek a pozsonyi vértörvényszék elé. A tragikus szempontból hírhedt törvényszék előtt a városi iskolák tanítóinak is meg kellett jelenniük, de a kollégium professzorai nélkül, akik már korábban elhagyták a várost. 1673-tól aztán majdnem tíz évre megszűnt a Felső-magyarországi Rendek Kollégiuma. A kamara már az év első hónapjaiban elfoglalta a kollégium tokaji szőlőit Tállya városának81 határában, és március 8. és 10. között drámai körülmények között magát az intézményt is. A tanároknak a lehető legrövidebb időn belül (két nap alatt) kellett elhagyniuk a várost. Pomarius Sámuel rektor a sárospataki professzorok mintájára hatvan diákjával együtt Szepesváraljára ment, ahol csak rövid ideig folyhatott az oktatás. Nemsokára azonban le kellett tennie a terveiről, és száműzetésbe vonult Németországba (Lübeckbe), ahol a haláláig maradt.82 A jezsuiták még márciusban elfoglalták a volt városi iskola épületét gimnáziumnak, és a kollégium helyiségeit székházuknak tették meg. A jezsuita gimnázium a kollégium jelentős vagyonát is megkapta, ez magában foglalta Kajáta és Monyhád települések járandóságát, amelyet még Eperjes város adományozott a kollégiumnak. 83 ?a A Bártfai á. h. evangélikus gyülekezet Levéltára: Protocollum Pastorale vetustior, s. 63; SA Presov, Pob. Bardejov, Mag. Knihy 55, Protocollum Magistratus Liberae et Regiae Civitatis Bartphensis ab Anno 1669 usque 1674. 79 Eperjesen az evangélikus polgárok még a kurucok bejövetele előtt elfoglalták a várost, a templomot és a kollégiumot. 80 Kónya, P.: Presov, Bardejov a Sabinov. 81 MÓL Budapest, Szepesi Kamarai Levéltár. Szepesi Kamara számvevősége, E 706: Libri bonorum fiscalum. 82 Hörk, J.: Az Eperjesi ev. kér. Collegium, 38.1. 83 MÓL Budapest, Szepesi Kamarai Levéltár. Szepesi Kamara számvevősége, E 706: Libri bonorum fiscalum.
