Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században

Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században

75

A 15-16. században, a középkor vége előtt, minden bizonnyal a többi 34 vidéki sárosi plébánia mellett is működtek iskolák.

Sáros vármegye iskolarendszerében a legjelentősebb helyet a késő középkorban kétségkívül a szabad királyi városi iskolák foglalták el. A művelődés kiemelt fontosságú volt a középkori városok életében. Sáros vármegyében a 14. századtól kezdve három királyi város létezett, amelyek-ben vélhetően nagyobb számú iskolázott lakos élt. Ezekhez a Tarca-parti városokhoz, Eperjeshez, Kisszebenhez és Nagysároshoz,s a század második felében Bártfa is csatlakozott. Némely régebbi szerző pedig már ebben a korban számon tartja a sárosi iskolák létezését: Nagysáros 1320, Eperjes 1374, Bártfa 1376 és Kisszeben 1405.5 6 7 Minthogy állításaikat nem támasztják alá forrásokkal, nem tekinthetőek hitelesnek, de kijelenthető, hogy ezek az iskolák minden bizonnyal már a 14. században megalakultak. Ezt a feltevést támasztja alá az a tény is, hogy ezek a városok a 15. század elejéig megkapták a saját templomuk patronátusi jogát, amelynek értelmében a polgárok maguk választhatták meg a papjukat és a városi iskolák rektorait.? Sáros vármegye mindhárom városából származnak - körülbelül azonos időszakból - adatok a városi iskolákról. Eperjesen az iskola, illetve a rektor működése 1429-ből8 említődik, Bártfán 1434-ből9 10 s Kisszebenben 1435-ből. 10

Ebben az időszakban a legnagyobb és legjelentősebb városi iskola a vármegye területén az eperjesi volt. Az első említés egy számviteli könyvből származik 1429-ből, amely szerint a város 400 dénárt fizetett ki a rektornak, ami a többi városi alkalmazott fizetéséhez képest eléggé kevés ösz- szegnek bizonyult. A század közepén az eperjesi rektor éves fizetése 25 Ft volt, ami viszont ezüstpénzben volt kifizetve. Egy városi tanító (rektor) valódi átlagos fizetése 6-7 Ft volt, mely a 16. század első felében elérte a 15 forintot is.11

Az iskolában eredetileg csak egy tanító oktatott, akit rektornak, illetve iskolamesternek hívtak, de a 15. század hatvanas éveitől kezdve a város további oktatókat, segédtanárokat is alkalmazott. A középkor végén, a 16. század első felében a rektornak a kántor is segédkezett a tanításban. Az eperjesi városi iskolának így már három tanítója volt. Rajtuk kívül alkalmazásban voltak még a kisegítő, a szolgálati személyzet, akiket a kályha- fűtőmester képviselt.12

Az eperjesi iskola első ismert iskolamestere András volt (1447- ben). Utána következett János iskolamester (1448-49), Péter (1450-51) és újra János (1455). 1469-ben Pál volt az iskolamester, aki mellett Orbán volt

5 Nagysáros még a 14. század folyamán függő helyzetbe került a vártulajdonosoktól, s ezáltal fokozatosan lecsúszott a mezővárosok szintjére.

6 TÓTH, Sándor: Sáros vármegye monográfiája III. Budapest 1912, 263.1.

7 Kisszeben ezt a jogot 1406-ban szerezte meg BODNÁROVÁ, Miloslava: Sabinov v stredoveku. In: Kónya, P. a kol.: Dejiny Sabinova. Sabinov 2000,108.1.

8 IVÁNYI, Béla: Eperjes szabad királyi város iskolaügye a középkorban. Budapest 1911, 2.1.

9 Dejiny Bardejova. Kosice 1975,173.1.

10 TÓTH, Sándor: Sáros vármegye monográfiája III. Budapest 1912, 264.1.

11 IVÁNYI, Béla: Eperjes szabad királyi város iskolaügye a középkorban. Budapest 1911, 2-3-1.

12 Uo., 10.