Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században
76 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) a segédtanító, majd 1498 és 1501 között a baccalaureusi képzettségű Kon- rád vezette az iskolát. A 16. század elején Eperjesen György iskolamester (1505), Máté (1509), baccalaureus Gáspár (1517), Farkas Lőrinc (1518-21) és Steinhofer Sebestyén (1521-1522) tanított, majd Wernher György és a krakkói Roll János, aki 1525-ben lett iskolamester, de a következő évben az iskola élére már a humanista, babérkoszorús Wernher György került.'3 A már a 14. században megépített eperjesi iskola nem messze a templomtól, önálló épületben, a főtéren állt. Az épületről, annak rendben tartásáról és javításáról a város gondoskodott. A 16. század elejére viszont már nem voltak kielégítőek a (ha nem) több mint száz éves helyiségek, s ezért a városi tanács 1517-ben úgy döntött, hogy új iskolát építtet, amely aztán 1519 és 1522 között meg is épült a város költségén: 384 forintba és 16 dénárba került. A toronnyal ellátott egyemeletes épület, oktatásra valamint a rektor, a tanító és a diákok szállására egyaránt szolgált. Egy nagy osztály- termen kívül a rektor és a tanító lakása is itt helyezkedett el, a tanulók szobái és különböző gazdasági helyiségek is. Az iskolának saját kertje volt, s az egész épületet kőfal vette körül.* 14 A bártfai iskoláról szóló 1434-es első írásos említés a tanítók fizetéséről szól, akiknek a városi tanács 1000 dénárt fizetett, négy év múlva, 1438-ban a bártfai iskolamester fizetése már 2500 dénárból és 8 köböl gabonából állt. A 16. század elején a rektor a városi pénztárból évente négy forintot kapott, majd később (a második évtizedtől) már tizenkettőt.15 Bárt- fán szintén a helyi lelkész feladata volt a rektor és a káplán étkeztetése, amiért cserébe a várostól húsz forintot kapott.16 Mivel ez különböző problémákat okozott, a 16. század elejétől a város már közvetlenül a tanítónak adta a hét forintnyi kosztpénzt.17 A bártfai iskolában eleinte szintén egyedül dolgozott a rektor, de a 15. század hetvenes éveinek végétől a város felfogadott egy segédtanítót, s a következő század első negyedében egy kántort is. Ugyanúgy, mint Bártfán és Epeijesen, az iskolamester a diákokkal együtt mellékkeresetre tehetett szert a városi tanács és a helyi parókia számára tett szívességgel.18 Az első ismert rektor Bártfán a baccalaureus Simon volt, aki 1477-ben működött a városban. A bártfai iskola élén őt követte az ugyanúgy baccalaureatusi végzettségű Orbán (1478),19 baccalaureus Antal,20 babérkoszorús György,21 Baczkay Tamás (1510), Eck Bálint (1518) és Szebeni Szervác (1520). A bártfai rektorok közül Eck Bálint a legismertebb a késő középkorból, a híres humanista költő, aki azelőtt a poétika professzora volt a krakkói egyetemen, akinek tizennyolc műve jelent meg nyomtatásban, köztük három ‘3 IVANYI, Béla: Eperjes szabad királyi város iskolaügye a középkorban. Budapest 1911, 4-5-1. 14 Uo., 11-15.1. ‘5 Dejiny Bardejova. Kosice 1975,174.1. 16 Uo., 174.1. 17 TÓTH, Sándor: Sáros vármegye monográfiája III. Budapest 1912, 264.1. 18 Az új bíró fogadása, templomban való éneklés, zsoltáréneklés, az épületkő és a búza- dézsma összeírása, csengetés stb. Uo., 174. 19 TÓTH, Sándor: Sáros vármegye monográfiája III. Budapest 1912. 264.1. 20 Dejiny Bardejova. Kosice 1975,173.1. 21 TÓTH, Sándor: Sáros vármegye monográfiája III. Budapest 1912, 264.1.
