Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 4. szám - BESZÁMOLÓK - Molnár Sándor Károly: Magyar református tábori lelkészek, tanárok, diákok az I. világháborúban. Debrecen, 2014. szeptember 18.

134

Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014)

beosztott lelkész, ösztöndíjas) „Konfirmációi ünnepély a háború miatt ozsonna nélkül”, avagy a Péceli Református Egyházközség élete 1914 és 1918 között a gyülekezeti, fidat tár” tükrében című előadásában egy rendhagyónak tekinthető egyházközség életét mutatta be. A Péceli Református Egyházközségben szolgált Forgács Gyula 1910 és 1924 között, aki 1917-ben kezdte meg egy korabeli anyakönyv nagyságú kötetbe rendezni gyülekezetének fontosabb momentumait, munkájának az Adattár címet adta. Forgács korábban a Skót Misszió szolgálatában állt, ahol sok új, illetve újszerű gyülekezeti formát ismerhetett meg, amelyeket első alkalommal a péceli gyülekezet vezető lelkészeként próbálhatott ki. Ennek az úttörő, kísérletező munkának a lenyomatát tartalmazza az Adattár, amiben megtalálható az a naplószerű forrás, mely a gyülekezet történetét és fontosabb eseményeit is bemutatja. Kiválóan tükrözi, miként élte meg a közösség az első világháború éveit. Az általános háborús terhek mellett számos építkezésről, konferenciáról, kirándulásról, adakozásról, evangelizációról („open air meeting- ről”), helyi konfliktusokról is tájékoztat. Az egyházközséget is érintette a harangok rekvirálása, ugyanakkor a gyülekezet anyagi gazdálkodását minimálisan érintette a háború. Míg az első két előadás alapvetően a háború okozta pusztulást és azoknak levéltári lenyomatait mutatta be, addig a péceli egyházközség esetében éppen a gyülekezeti élet kiteljesedéséről beszélhetünk. Az első tematikus résznek mintegy összefoglalójaként értelmezhető Balogh László Levente (Debreceni Egyetem, egyetemi adjunktus) Nemzettudat és áldozat. Nemzeti és vallásos motívumok az első világháború református értelmezéseiben című előadása, melyben az előadó megkísérelte bemutatni a háború által kiváltott vallásos felindultságot. Az előadó hangsúlyozta, hogy minden válságos időszak, így különösen a háborús periódusok valósággal stimulálják a vallásos érzelmeket, amelyek egyrészt a hit mozgósító erejéből, másrészt a bizonytalantól való szorongásból adódnak. Ez a vallásos felindultság nem korlátozódott szigorúan a megváltó vallások tanaira, hanem számos, alapvetően szekuláris jelenséggel ösz- szekapcsolódva, azokat így szakralizálva, igen változatos módon nyilvánult meg. Az előadó elsősorban azt vizsgálta, hogy milyen vallásos érvrendszert mozgósítottak a magyar reformátusok a háború indoklása érdekében, és hogyan kapcsolták azt össze a nemzet egészére vonatkozó elképzelésekkel.

A konferencia második tematikus blokkjának fókuszában az oktatás, különösképpen a Debreceni Kollégium állt. A Debreceni Hittudományi egyetem hallgatója, Máté Csaba SÁNDOR mutatta be A debreceni katonateológusok és emlékezetük c. előadását. Az egykori katonateológusok emlékét őrzi a Debreceni Református Kollégium díszterme előtt elhelyezett márványtábla, melyet bevonulásuk emlékére állítottak fel az egyházkerület gyülekezeteinek és Debrecen város lakosságának el nem múló hálájából. A következő előadást Győri L. János (Debreceni Református Kollégium Református Művelődési és Iskolatörténeti Kutatóintézet) tartotta Az I. világháború hatása a Debreceni Református Főgimnázium életére, különös tekintettel U. Szabó Gyula hősi halálára címmel. Az előadás kitért arra, hogy a Református Kollégium mint anyaintézmény védőszárnyai alól 1914. június 3-án az új Péterfia utcai épületbe költöző Debreceni Református Főgimnáziumot váratlanul érte a világháború híre. A nagyreményű intézmény fejlődése néhány évre megtorpant, hiszen mivel a Kollégium óépülete hadikórházzá alakult, előbb az onnan távozni kényszerült állami egye-