Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Pokoly József történész professzor
Pokoly József történész professzor 129 Egyetemi tanárként keveset publikált. A Debreceni m. kir Tudomány- egyetem Népszerű Főiskolai Tanfolyamán is előadott, annak 1919-ig megjelent 23 részes kiadványsorát Pokoly: A háború c. előadásának 31 lap terjedelmű füzete nyitotta meg.« A reformáció 1917-ben megünnepelt négyszáz éves jubileumára kiadott A magyar reformáció könyve (Debrecen, 1917.) c. munkában A magyar reformáció pártfogói címen írt egy tanulmányt.14 Pokoly 1919. március 22-én este, a Tanácsköztársaság kikiáltásának másnapján Az egyház és állam szétválasztása címen tartott debreceni egyetemi tanárként előadást a Debreceni Protestáns Irodalmi Körben, amelyben szabadkőműves múltjához híven lelkesedett a címben megadott történésekért. Kifejezte azonban aggodalmát, nehogy aztán a forradalmi rendszer kannibál módjára felfalja a protestantizmust, avagy agyon ne üsse a szerinte hasznavehetetlenné öregedett egyházat.15 Ebből is látszik, hogy a belmisszió egyházépítő mozgalmának támogatása nála jól megfért az alapvetően liberális felfogással. Révész Imre íija, hogy „utolsó nagy egyházpolitikai megszólalása is éppen a Magyar Protestáns] Irod[almi] Társaság debreceni körének estélyén hangzott el [...] Az egyház és állam szétválasztásáról beszélt ekkor. Mégpedig egy példátlanul végzetterhes napon: a tanácsköztársaság megalakulásának másnapján (1919. március 22). Ismételten is hivatkozott itt arra, hogy ő azt, ami bekövetkezett, régóta hirdeti. »Bár - úgymond - az államnak saját anyjával, az egyházzal szemben követett ama masszagéta erkölcsi felfogását, hogy az öregeket agyon kell verni és fel kell falni, a XIX. és XX. század viszonyai közt helyeselni csak kanni- báli álláspontról lehetséges«, mégis inti egyházát, hogy a legrosszabbra legyen elkészülve, és pedig a végső győzelem reményében: »Ecclesia premitur, sed nunquam opprimitur!«” Nem lényegtelen kérdés az, hogy miért apadt el Pokoly korábbi publikációinak folyama. Magyarázat lehet egyfelől az, hogy Debrecenben egyetemes történelmet kellett tanítania az ókortól kezdődően, amire egy egyetemi tanárnak is készülnie kellett, másfelől lekötötte a püspök által rábízott számos közegyházi és kollégiumi ügy intézése, megoldási javaslatok kidolgozása. Sajnálatos viszont, hogy noha 1923-ban átkerült a Hittudományi Kar egyháztörténeti tanszékére, tehát azt tanította, amit 17 évig Kolozsváron, mégsem indult újra publikációinak folyama. Egyetemi tanári pályájának csúcsát az 1920-21-es tanévben érte el, amikor rector magnificusként az egyetemet irányította és maradandó változásokat hozott az egyetem életében. Ekkor kaptak tág teret vezetői képességei, évtizedekre visszanyúló tapasztalatai, amelyeket többnyire tanácsadóként, választmányi tagként, egy-egy püspök belső munkatársaként, a debreceni egyetem első bölcsészkari dékánjaként felhalmozott. Rektorként meg kellett rendeznie gróf Tisza István gyászünnepélyét, amit még az előző tanévben, 1920. február 27-én határozott el az egyetemi tanács a jogi kar javaslatára, mely Szentpéteri Kun Béla egyházjogtan professzor indítványára született. A gyászünnepet már Pokoly rektorsága idején tartották '3 Bernolák Nándor szerkesztésében jelent meg a 23 részből álló sorozat A Debreceni m. kir. Tudományegyetem Népszerű Főiskolai Tanfolyamán Tartott Előadások címen. Zoványi, 1977.481. p.; Életrajzi Lexikon, 2004. 399. p. 15 Protestáns Szemle, 1919.1. sz. 3-21. p.; RÉVÉSZ, 1944.131. p.
