Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 4. szám - KALÁSZATOK - Somodi Imre: Sztrájkok a pécsi jezsuita Pius Gimnázium építkezésén 1913-ban

120

Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014)

papírra vetette. A nyolcoldalnyi, sokszor olvashatatlan és követhetetlen piszkozatból33 egyebekre is fény derül:

Taki Antal elmondta, hogy egy alkalommal, amikor a segédekkel túlterhelt taligát cipeltettek, s azok elestek vele, „marházták őket”. Márovicsról állítja, hogy azt mondta: ha rajta állna, keresztényszocialista nem dolgozhatna itt. Taki panaszkodott Fónagy társvállalkozójára, Reiszer Ádámra is, hogy sosem jelenik meg az építkezésen, ezzel kijátszotta munkásait. (Hogy Taki Antal Reiszer Ádámra tett panaszát megértsük, ismernünk kell a következőket: A Pius Gimnázium felépítésére 1913 tavaszán kiírt versenypályázatnak két potenciális győztese volt: Dávid János budapesti vállalkozó, illetve a Reiszer Ádám pécsi és Fónagy Béla budapesti vállalkozók alkotta társulás. Dávid mellett szóltak az érvek, hisz árajánlata alacsonyabb volt a másiknál, vallását tekintve pedig keresztény volt, míg Fónagy izraelita. A város vezetősége azonban erőteljes nyomást fejtett ki a Reiszer-Fónagy-társulás érdekében, hogy helyzetbe hozza Reiszert, a pécsi vállalkozót. Ilyen körülmények között esett Zichy püspök választása a Reiszer-Fónagy-társulásra. Végül a tényleges munkát egyedül Fónagy végezte, Reiszer gyakorlatilag csupán a nevét adta a vállalkozáshoz.)34

Komócsy István, a Keresztényszocialista Egyesület elnöke szerint az, aki csak újságcikkekből tájékozódik, nincs tisztában a sztrájk valódi okaival. Ugyanis nem arról van szó, hogy a sztrájk azért tört ki, mert egynémely felügyelő suszternek nevezett néhány munkást, hanem ennek mélyebb indítékai, „lelki indítékai” voltak. Egyrészt a munkások méltatlan helyzete, „állandó keserűség, bosszantás”, „folyamatos” és „túlzó hajcsárlás”; másrészt a „káromkodás”. Éppen ezért, ha az ügyet sikerül megoldani, szerinte az a keresztényszocialista eszme dicsősége.

Hasonló véleményen volt Szabó József „párttitkár” is: „a strike kitörésének az oka nem a suszter, mafla szó - a múltban is volt ily eset.” Az igazi ok a hónapokon keresztül „elkeseredett” körülmények között végzett munka. Szerinte a bérek már a munka kezdetekor alacsonyabbak voltak a szokásosnál.

Az építési vállalkozót képviselő Ungár Antal mérnök véleménye szerint a sztrájk kitörésének oka, hogy a munkások nem tartották be a kollektív szerződést. Azt nem is ismerik, mivel — szerinte - a keresztényszocialista bizalmiak nem világosítják fel őket. Ungár egyébként a bizalmiakról sem volt jó véleménnyel: a munkásság bizalmi képviselői nem a legjobban dolgozók, „hanem akik nagy hangon szólnak”. A sztrájk további okaként nevezte meg a keresztényszocialisták „izgatását” is. Ungár - elmondása szerint - kezdeményezett békéltető tárgyalást, de a munkások nem voltak hajlandóak tárgyalni. Szerinte a falak leméretésére azért volt szükség, mert „elragadtatják magokat” a kőművesek, és nem dolgoznak megfelelően. Az ellenőrzéshez pedig joga van a cégnek.

Meghallgatták Márovicsot is, de sajnos a piszkozatból néni sikerült rekonstruálnom, mit mondott mentségére. 33 34

33 PPL. III. 4. A Jézus Társasági pécsi kollégium építkezésére vonatkozó ügyiratok, 1912-1913. 98/é, Feljegyzés az építtetőbizottság üléséről.

34 Petruch Antal SJ: Száz év a magyar jezsuiták múltjából (1853-1950). II. köt. Az önálló magyar rendtartomány (1909-1950). Kecskemét, 1994. 63. p.; Hegedűs László: A „Pius”. Kollégium a Mecsek alján. Pécs, 1991.15-16.p.