Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rébay Magdolna: Megoldási kísérlet a kisiskolák helyzetére: a lelkésztanítóság intézménye a református egyházban a Horthy-korszakban
Megoldási kísérlet a kisiskolák helyzetére: a lelkésztanítóság intézménye... 53 A lelkésztanítók száma a 20. század elejétől kezdve valószínűleg csökkent, de az intézmény teljesen soha nem tűnt el.10 Változás a helyzetüket illetően feltehetőleg nem történt. A VKM továbbra is az állások szétválasztása mellett volt, amire bizonyos esetben sor is került (Nagypall, 1911). Számos egyházközségnek azonban erre nem volt meg a fedezete, ezért a Dunamelléki Egyházkerület több esetben kérte a megszüntető vármegyei közigazgatási bizottsági vagy miniszteri határozat hatályon kívül helyezését. Figyelmet érdemel Etyek példája, ahol a miniszter ahhoz sem járult hozzá, hogy a tanítói oklevéllel rendelkező lelkész elemi iskolában oktathasson.11 A lelkésztanítóság mint megoldás: a Horthy-korszak A felekezetek I. világháború alatti és azt követő vagyonvesztése, az 1920-as évek első felének gazdasági válsága a kis létszámú felekezeti elemi népiskolákat a megszűnés határára sodorta. Az állam segítségében a fenntartók hiába bíztak: az a saját költségvetésének egyensúlya érdekében igyekezett kiadásait csökkenteni. Az 1922-ben született vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet értelmében felülvizsgálták az iskolákat: kimutatást kértek a diákok létszámáról és a tanítói javadalom nagyságáról. Ahol a miniszter indokoltnak látta, csökkentette a helyi javadalmat kiegészítő állami fizetést. A 30 fő alatti iskoláktól pedig megvonta az állami támogatást, hogy az összevonásokkal a költségek hatékonyabb elosztása megvalósuljon. Azok a fenntartók, akik vállalták, hogy önerőből teljesítik az állami előírásokat, tovább működtethették az iskoláikat.12 * * A racionalizálásra törekvő állami oktatási kormányzat azonban ezt követően is igyekezett költséghatékonyabb iskolahálózatot kialakítani. 1929. március 16-án Klebelsberg Kuno rendeletet adott ki, amelyben előírta a kisiskolák nagyobb intézményekkel történő összevonását. Ez a felekezeti jelleg elvesztésével járt volna, ezért a református egyházi vezetés (az EK) határozottan tiltakozott ellene: „A magyar nemzeti kultúra fenntartása és fejlesztése érdekében századok óta rendkívüli terheket hordozó egyházakat fosztanak meg indokolatlanul törvényben gyökerező jogaiktól, büntetnek ott, ahol jutalmazni kellene.”« Az átszervezési terv 40 dunántúli, 18 tiszáninneni, 8 tiszántúli, 6 dunamelléki, azaz összesen 72 elemi népiskolára vonatkozott.** (Figyelemre méltó, hogy a rendelet kiadása előtt a minisz10 Vö. Rébay, 2011.116-117. p. 11 EKjkv. 1913. 214. sz. 243. p.; EKjkv. 1913. 313. sz. 72. p.; EKjkv. 1913. 194. sz. 229- 230. p. 12 Vö. Seri András: Lelkésztanító-képző tanfolyam Nagykőrösön. Bp., 1984. (továbbiakban: Seri, 1984.) 2. p.; Pornói Imre: A nyolcosztályos népiskola és a református egyház. In: Protestáns Szemle, 1995. 2. sz. 91-107. p.; 94-95., 98. p. ‘3 EK jkv. 1930. 232. sz. 269. p. A Konvent megoldásként a lelkésztanítóságra való áttérést jelölte meg. - Uo. * PölÖskei Ferenc: A kollégium a kiegyezés után. In: Ruzsás Lajos - Trócsányi Zsolt - Bodolay Géza — Kiss József — Pölöskei Ferenc: A pápai kollégium története. Bp., 1981. 325-421. p. (továbbiakban: Pölöskei, 1981.) 393. p.; EKjkv. 1930. 232. sz. 267. p.; EK jkv. 1929. 223. sz. 264-265. p.; EK jkv. 1930. 232. sz. 267-269. p. Vö. Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára (továbbiakban: MRE. ZSL.) 2/a. (= Konventi közigazgatási iratok) 90. dob. (Elnöki Tanács jegyzőkönyvei) b.
