Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rébay Magdolna: Megoldási kísérlet a kisiskolák helyzetére: a lelkésztanítóság intézménye a református egyházban a Horthy-korszakban
54 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) ter elviekben már hozzájárult a törpe iskolákban a lelkésztanítók alkalmazásához, s képzésükről már javában folytak a tárgyalások.« A VKM végül nem is vállalta az ütközést: elállt a végrehajtástól.* 16) A lelkésztanítóság intézményének visszaállítását a református egyház vetette fel az 1920-as évek közepén. (Ekkor valószínűleg már csak kis számban működött lelkésztanító az országban.) A kezdeményező Antal Géza, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke volt, aki a 30 tanulóval kevesebbel rendelkező törpe iskolák megmentését akarta elérni. így a reformáció korában elfogadott, a II. Helvét Hitvallásban is szereplő elv, mely szerint a gyülekezeteknek alapvető kötelessége az iskolafenntartás, továbbra is érvényben maradhatott volna. A felekezeti fenntartás pedig garantálta a gyerekek református szellemű nevelését, amelyet a református egyház fennállása szempontjából létfontosságúnak tartott.'7 A Dunántúli Református Egyházkerület közgyűlésének 1925-ben elfogadott javaslata 1926-ban hangzott el az Egyetemes Konvent közgyűlésén. A Konvent Elnöki Tanácsa még ezt megelőzően felkarolta az ügyet: megkérte Antal püspököt, hogy folytasson tárgyalásokat a VKM-mel a megvalósításról. Ezek még 1925-ben megkezdődtek. Az Egyetemes Konvent pedig az egyházkerületek véleményét kérte.18 * Mind a négy egyházkerület támogatta a visszahozatalt, ahogy a teológiai tanárok konferenciája is. Utóbbi, valamint a Dunamelléki és a Tiszántúli Egyház-kerület azt javasolta, hogy a lelkésztanítók számára sajátos, csökkentett tananyagú tanítóképesítő vizsgát szervezzenek. Az Egyetemes Konvent látva, hogy a vélemények egyöntetűen pozitívak, 1927-ben kötelezővé tette minden III. éves teológus hallgató számára a tanítói oklevél megszerzését. 1928-ban pedig úgy határozott, hogy nem engedi egyetlen református iskola megszűnését sem: amelyik gyülekezet az alacsony tanulói létszám miatt elveszíti az államsegélyt, ott a lelkésznek kell folytatnia a tanítói munkát addig, míg nem lehet képesített lelkésztanítót alkalmazni.« A VKM ugyanebben az évben járult hozzá ahhoz, hogy a 10—30 fős törpe iskolák részére általában, a 30 főt valamivel meghaladó intézmények számára pedig eseti jelleggel megengedje lelkésztanító alkalmazását.20 Egyértelmű tehát, ekkorra a református egyház elfogadta, hogy a lelkésztanítóknak nem „csak” lelkészi, hanem tanítói képesítéssel is rendelkezniük kell. Annak tartalma a VKM-mel történő egyeztetés során forrt ki. Ki kellett dolgozni, hogyan hidalják át a lelkészképzés és a tanítóképzés tananyaga közötti különbségeket. Ennek érdekében a teológusképzés tantervébe bekerültek tanítóképzőben oktatott tantárgyak, továbbá szabályoz280/1930. sz. (Jegyzőkönyv a református egyetemes konvent elnöki tanácsának Budapesten, 1930. január 13-án tartott üléséről.) « EK jkv. 1929.102. sz. 110-115. p. 16 A forrás a Dunántúlra vonatkozik: Antal kérésére nem hajtotta végre Klebelsberg a határozatot. - EK jkv. 1930. 233. sz. 270. p. ‘7 EK jkv. 1926.111. sz. 102. p. 18 Uo.; MRE. ZSL. 2/a. 90/a 350/1929. sz. (= Jegyzőkönyv a református egyetemes konvent elnöki tanácsának Budapesten 1929. január 18-án tartott üléséről.) « EK jkv. 1927. 91. sz. 87-89. p.; EK jkv. 1928. 228. sz. 236. p. 1932-ben a konvent a határozatot megismételte. - EK jkv. 1932.123. sz. 130. p. 20 EK jkv. 1928. 228. sz. 233. p.
