Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A felcsíki római katolikus papság az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban

78

Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014)

hatóak ki a térség forradalma és papjaik sorsa között, arra figyelve, hogy a felcsíki papság a szabadságharc bukását követő megtorlások árnyékában milyen helyzetbe került. Jelen tanulmányban - a fenti megfontolásokból kiindulva kizárólag a felcsíki római katolikus főesperesi kerületre szűkítve az elemzést - igyekszünk a fennmaradt levéltári adatok segítségével bemérni a felcsíki térség katolikus papságának^ a változásokra való fogékonyságát és a bekövetkezett eseményekre gyakorolt hatását.

1848 tavaszán az alsópapsági és felsőpapsági érdekek is egybehangzóan a nemzeti zsinat megtartását igényelték. Az alsópapság radikális reformprogramjának kibontakozásával párhuzamosan a felsőpapság az 1848-as pozsonyi törvények után kialakult helyzetben a zsinati tárgyalásokon egyeztetve azzal próbált hatásosabban érvelni a soron következő országgyűléseken, hogy elképzeléseit az alsópapság, s ugyanakkor a hívek is támogatják. A nemzeti zsinat sikere miatt már májusban elkezdődött a nemzeti zsinatnak a szervezése, a forgatókönyvnek megfelelően az egyházmegyék saját előkészítő zsinatuk anyagát az esperesi kerületek koronagyűléseinek javaslatai alapján összegezve küldték volna be a nemzeti zsinatot előkészítő bizottságnak. A forgatókönyvnek megfelelően a magyar püspöki kar által megállapított, s Hám János kinevezett hercegprímás által leközölt 25 pontos tematika hivatalos feldolgozását Erdélyben Kovács Miklós megyéspüspök elrendelte a főespereseknek, így a felcsíki Potyó Ferencs felcsíki főesperesnek is. Május 20-án kelt körlevelében a megyéspüspök már jelezte, hogy egyházmegyei zsinatra sor fog kerülni, amint ezt a körülmények lehetővé teszik.4 5 6 A radikálisabb esperesi kerületi papság ezzel párhuzamosan május közepén maga is sürgette a zsinat összehívását.?

4 A felcsíki esperesi kerület forradalmi helyzetével kapcsolatosan különböző szempontok alapján nagyobb keretben már közöltünk adatokat: Tamási ZSOLT: A csíki és gyergyói római katolikus papság az 1848/49-es forradalomban. In: Csaba királyfi elárvult népe. Szerk.: Takács Péter. Debrecen, 2009. 329-348. p.; Tamási Zsolt: A csíkszéki római katolikus papság hatása az 1848/49-es forradalom és szabadságharc katonai eseményeire. In: Századok, 2013. 3. sz. 711—745. p. Jelen tanulmányban kizárólag csak a felcsíki kerületet vizsgálva hasznosítjuk az újabh kutatási eredményeket.

5 Potyó Ferenc 1788-ban született Csíkszentmártonban. Pappá szentelve 1812-ben, káplán Marosvásárhelyen, majd 1816-tól Csíkszentgyörgyön. 1817-től Gyulafehérváron teológiai tanár, 1828-tól Nagyszebenben tímár, 1832-től Kapnikbányán plébános és esperes. 1835-től Nagyágon majd Nagyboldogasszonyon plébános. 1835-től felcsíki és gyergyói esperes. Meghalt 1862. január 7. FERENCZI SÁNDOR: A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történeti papi névtára. Bp.-Kolozsvár, 2009. (továbbiakban: FERENCZI, 2008.) 378. p.

6 Püspöki körlevél az erdélyi egyházmegyéhez. 1848, május. [20.] - Gyulafehérvári Érseki és Főkáptalani Levéltár, Fond: Püspöki iratok (továbbiakban: GYÉFKL. Pl.) - 707/1848.

i Közülük kiemelkedik a gyergyói és a kézdi-orbai kerület. GYÉFKL. Pl. - 688/1848. - Zsinatot szorgalmazó beadványok május 17 és 22-én kelteződtek. Gelence, 1848. Pünkösd hava 17. (Kádár Antal esperes és Elekes István jegyző által aláírt esperesi tanácskozási jegyzőkönyv, átküldve Kovács Miklós püspöknek.); Gyergyói esperesi kerület papságának gyűlési jkt. 1814-1862. 1848. május 22. Gyergyóújfalu, rendkívüli gyűlés jegyzőkönyve. - Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Gyergyói Gyűjtőle-