Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jobbágy András: Nemzet és/vagy vallás. A magyarországi görög katolikusok identitása és liturgikus nyelve
50 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) tehát további megerősítést adott a fenti társadalmi bázis magyar liturgikus nyelv elfogadtatása érdekében kifejtett törekvéseinek. A vallási hagyományaihoz, köztük a régi liturgikus nyelvhez ragaszkodó, identitásában elsősorban görög katolikus lakosság a 19. század végére az új nemzeti identitások mentén fragmentált, hagyományaihoz csak ezen nemzeti identitás függvényében ragaszkodó vagy elutasító népességgé vált. Erre a magyar mellett kifejező példa a ruszin görög katolikusok esete. A 19. századi ruszin nemzeti törekvések éppen azokhoz a hagyományokhoz (ószláv liturgikus nyelv, cirill betűs szerkönyvek, Julián-naptár) való ragaszkodásban fejeződtek ki, amelyeket a magyar görög katolikusok nemzeti fejlődésük során meghaladni kívántak.32 A magyar nyelvű görög katolikusok elsősorban magyarok lettek, és ehhez az identitáshoz igyekeztek hozzáigazítani vallási identitásukat, amibe nem fért bele egy olyan liturgikus szláv nyelv használata, amely sok hasonlóságot mutatott a korban ellenségesként aposztrofált cári birodalom orosz nyelvével. A magyar görög katolikusok ki nem mondott, de mégis tapintható félelme volt, hogy az ószláv liturgikus nyelv miatt nemzetiséginek, esetleg orosznak tekinthetik őket.33 Ahogy láthattuk, az identitásváltozást kiváltó okok részben a nemzetté válás folyamatával, részben a római katolikus egyház görög katolikus hagyományokat erodáló vonzásával magyarázható. A két hatás az adott történelmi helyzetben kiegészítette és kölcsönösen erősítette egymást. 3 32 Mayer, 1977.137. p. 33 Szabó Jenő 1911. június 30-án, a Felsőházban elmondott beszédében a magyar nyelvű püspökség megalapítását azért tartja elsődlegesnek, hogy megszüntesse azt a „régi előítéletet,” miszerint „Magyarországon mindenki lehet magyar, de aki görög katolikus, az csak román vagy rutén lehet, de magyar nem.” Papp, 1996.134-135. p.
