Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jobbágy András: Nemzet és/vagy vallás. A magyarországi görög katolikusok identitása és liturgikus nyelve
Nemzet és/vagy vallás. A magyarországi görög katolikusok identitása... 49 ezt az egyensúlyt törte meg, és a folyamat - Cserbák András szavaival - legjelentősebb mozgatója a katolikus szellemű, elmagyarosodott unitus papság volt, noha rendelkezett természetes népi bázissal is.29 Állításának alátámasztására álljon itt egy máshonnan vett példa. 1910-ben a baziliták tartományfőnöke megtiltja a román származású Manu Leo pócsi házfőnöknek, hogy a Katolikus Néppárthoz kötődő Katolikus Népszövetség „helyi szervezetének képviselőjeként induljon.”3° A nem római katolikus és nem magyar születésű házfőnök egy római katolikus és magyar szervezetben szeretett volna pozíciót betölteni. És itt eljutunk a máriapócsi baziliták megkerülhetetlen szerepéhez a latinizált, nemzeti görög katolicizmus kialakulásában. A kegyhely köré évszázadok alatt kiépülő zarándokkultúra megkerülhetetlen résztvevői voltak a görög rítusúak mellett a római katolikusok is. A kegyhelyet ráadásul soknemzetiségű zarándoksereg kereste fel rendszeresen. A görög és római katolikus búcsújáráshoz kötődő szlovák, ruszin és román népi liturgikus formákat, szokásokat a többségükben ruszin származású máriapócsi baziliták szinkretizálták és magyarra fordították. A sokszínű szokás- és hagyománykorpusz ezt követően belesimult a karakterét tekintve egyre inkább nemzeti, komoly latinos hatást mutató, Máriapócs központú kelet-magyarországi görög katolikus kultúrába^1 Összegzés A fejezet bevezetőjében felvetett hipotéziseim szerint a görög katolikusok liturgikus nyelvének változása mögött egyfajta identitásváltozás állhatott. Ahogy láttuk, a korabeli statisztikákból megfigyelhető, hogy a görög katolikus felekezeten belül egyre komolyabb részt tesz ki a magyar nyelvűek aránya, és ez az erősödés elsősorban a magyar-román-ruszin—szlovák nyelvhatáron húzódó kelet-magyarországi vármegyékben volt szembetűnő. Párhuzamosan a magyar görög katolikusok demográfiai növekedésével egyre erőteljesebbek és szervezettebbek lettek a magyar nyelvű misézésre és egy magyar püspökség kialakítására törekvő társadalmi és politikai kezdeményezések. A folyamatban fontos szerepet töltött be a közös papképzés miatt a saját hagyományaihoz kevésbé ragaszkodó, de a katolikus egyházhoz és egyben a magyar kultúrához, államhoz húzó görög katolikus papság, valamint a magyar vagy gazdasági és társadalmi okok miatt elmagyarosodó görög katolikus értelmiség; állami tisztviselők és a parasztság tehetősebb rétegei. A magyar nyelv a nemzetépítéssel összhangban a közélet egyre több területének használati nyelve lett, és ez a nyelvi egyetemességre való törekvés megjelent a magyar liturgikus nyelv követelésében is. Az egyházjogi és vallási vonatkozásokon túl a kérdés feltűnt a hivatalos állami nemzetpolitika szintjén is, az erősen behatárolt „ki asszimilál kit” gondolatvilág kontextusában. A magyar nyelvű misézés ebben a gondolatkörben olyan asszimilációs fegyverként jelent meg, mint ami alkalmas a görög katolikus magyarok nemzeti identitásának megerősítésére és a görög katolikus nemzetiségiek egy részének asszimilációjára. A nemzetpolitika e dimenziója * 3 2<s Cserbák, 1986.298. p. 3° TÖRÖK ISTVÁN Izsák: Máriapócs és a baziliták a 20. században. In: „Téged jöttünk köszönteni.” Máriapócs, 2005. november 21-22. Szerk.: Ivancsó István. Nyíregyháza, 2005.196. p. 31 Cserbák, 1986.304-305. p.
