Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Posta Anna: Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete, mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása
36 Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014) iskoláknak, miként a szabad akarat a leigázottaknak, csakis részben, és nem teljességgel: „Iám vero societas scholastica nec civilem, nec ecclesiasticam potestatem habet, nisi participate [...] quomodo liberum arbitrium tribuitur appetitui inferiori [...] per participationem.” Az iskolák állításáért és fenntartásáért, irányításáért az állam és az egyház egyaránt felelős, azonban az állami vallástól eltérő hitet valló egyházak iskoláik alapításáról és működtetéséről maguk gondoskodjanak: „An constitutio, cura et regimen Scholarum pertineat ad Ecclesiam, an vero ad Rem Publicam? Resp. ad utramque [...] Ubi vero Ecclesiae sunt in Republica a vera religione aliena, scholae ipsarum propriae curandae et ordinandae sunt.”. Az iskolákról szóló jelen értekezés a teológia tudományára csak annyiban szándékozik kitérni, amennyiben e diszciplína szűkebb értelemben az üdvösség megszerzéséhez szükséges ismeretek gyűjtőtárgyaként értendő. A teológia tágabb értelmezésben olyan szent, egyházi dolgokat foglal magában, többek között a teljes egyházpolitikát, amelynek ismerete csakis egy teológustól várható el, nem úgy a filozófusoktól, a politikusoktól, a jogtudósoktól és más tudományok képviselőitől, akik ezen értekezés értő befogadóinak köréből nem zárandók ki a teológia kedvéért: „An pertineat ad Theologiam et Theologum tractare de scholis? Resp. Si strictius Theologiam accipias, et notet communem cognitionem credendorum et faciendorum ad salutem. Neg. Sin late accipias, pro disciplina, quae rerum sacrarum et Ecclesiasticarum omnem notitiam complectitur, atque adeo universam Politicam Ecclesiasticam, Aff. Et sic omnino pertinet ad Theologum: sic tamen, ut a communione huius tractationis non excludantur Philosophi, Politici, Iureconsulti, nec ulli literati aut scientiarum Magistri.”. Voetius e gondolat lezárásaként megemlít néhány kiváló teológust - Heinrich Buliinger, David Chytraeus, Rudolf Hospinian, Wilhelm Zepper és Melanthon - is, akik értekezésekben szólnak az iskolák irányításáról, rendfenntartásáról és az iskolai tanulmányokról. Az utrechti értekezés népiskolákról szóló második egységében (II. De Infimis, seu scholis vulgaribus) az anyanyelvi iskolák hasznosságának bizonyítása mellett hosszas fejtegetést olvashatunk azzal kapcsolatban, hogy az oktatás elemi szintjén, annak alsó és felső fokozatán milyen tantárgyakat tanítanak, és hogy a felső fokozaton oktatott diszciplínák valóban szükségesek és hasznosak-e. Az alsó iskolák prior fokozatának tantárgyai a következők: 1. anyanyelven való olvasás és beszéd 2. erkölcstan (Voetius itt utal Erasmus erkölcstanára) 3. imádkozás, zsoltáréneklés, szentírásolvasás 4. imaszövegek megtanulása, majd a katekizmus egyes fejezeteinek, végül a teljes katekizmusnak a memorizálása 5. vallásgyakorlás a templomban.53 A posterior fokozaton előírt diszciplínák: az erkölcstanon és a vallás ismeretén kívül 1. szépírászat 2. számtan 3. valamely élő idegen nyelv, amely a peregrinálók, a nemesek és a kereskedők számára hasznos lehet 4. levélírás; ezeken kívül a leány növendékeknek különféle kézi munkák, a fiúknak 53 53 „In prioribus ergo pueri et puellae [...] informantur 1. In lectione et pronuntiatione linguae vernaculae 2. In bonis moribus seu civilitate morum [...] 3. In precibus, psalmodia, lectione Scripturae [...] 4. In formulis precum, una cum generalionibus capitibus Catechesios, deinde et tota Catechesi memoriae mandanda [...] 5. Denique assuesiunt et deducuntur ad conciones et exercitia publica in templis.”
